Aki nem akar az nem tárgyal

Egy éve még arról volt szó, hogy mindhárom magyar politikai alakulat egyetlen jelölt mögé sorakozik fel Marosvásárhelyen. Tévedés ne essék, nem párt mögé, hanem jelölt mögé. Időközben azonban a polgáriak nagy hatalmú ura néhány alkalommal eljött a virágok városába, és a flekkenburgi polgáriak máris másként látták a dolgokat. Minek nekik tárgyalás, minek nekik összefogás, minek nekik egyáltalán a magyarság? A magyarsággal nem lehet kenyeret venni, sőt még megkenni sem, ezért úgy döntöttek, más úton próbálkoznak: hogy az útért cserébe kenyeret, vagy arra való finomságot kapnak-e, azt már csak ők tudják. A magyarságból megmaradt a magyarkodás, no meg a magyarázkodás, amely az elmúlt, már számon tartani is nehéz hány évben ugyanaz maradt: meg kell törni a monopóliumot. Marosvásárhelyen nem megtörni, hanem kialakítani kellene a monopóliumot. Sajnos nehéz megérteni, hogy itt egyvalakinek van monopóliuma, és ő bizony ki nem engedi azt a kezéből, ha rá nem kényszerítik. Hála a polgáriak néha Marosvásárhelyre látogató vezetőjének erre már egyre kevesebb az esély.

Legutóbbi látogatásán is nagyot alakított az elnök. Bejelentette ugyanis, hogy saját (?) megyei tanácselnök-jelöltet indítanak, mert „rendszerváltásra” van szükség. Tudják azt Székelyudvarhelyen, mi a jó a Maros megyeieknek... Az itteni magyarság még a negyven százalékot sem éri el, de párbeszéd, kompromisszum helyett inkább jelölnek még egy magyart, akire ütheti a pecsétet a szerencsétlen marosszéki választópolgár.

Nem is lenne baj sem a rendszerváltással, sem a monopóliummal, ha legalább a kommunikációt megpróbálták volna a polgáriak. Miközben a friss párt a legrégebbivel próbálkozott, nem kevés energiát beleölve a tárgyalásokba, addig az udvarhelyi vezetés mintha megtiltotta volna az itteni polgáriaknak, hogy egy szót is szóljanak. Tisztán látszik ebből, ki az, aki nem a monopólium felszámolására, rendszerváltásra törekszik, hanem a magyarság megosztására, arra, hogy a jelenlegi marosvásárhelyi polgármester a székében maradjon, és arra, hogy a marosszéki falvak jövőben mindenféle támogatás nélkül maradjanak. Már csak egy kérdésre keresgélhetjük a választ: az udvarhelyi polgári vezetés vállalja a felelősséget?