Adómorál

A vita tárgya, hogy az ügy jogi vagy morális szempontból megközelítendő-e? A német parlament jogi bizottságának elnöke szerint a jogi vonzat az elsődleges, és az informátort azonnal le kellene tartóztatni, mint köztörvényes bűnözőt. Angela Merkel kancellár – Wolfgang Schäuble pénzügyminiszterrel az oldalán – viszont azt tartja mindenek feletti szempontnak, hogy az adócsalók az igazi tolvajok, és a fegyelmezett adózókkal szembeni igazságtalanság lenne futni hagyni az ügyeskedőket a jog betűjére való hivatkozással. Akiktől ily módon – korántsem mellékesen – 300 millió eurós adóbevételt lehetne eszközölni. Úgy hogy megveszik azt a lemezt, és punktum.

A történet erkölcsi dimenziói azonban innen kezdenek igazán szélesedni. Mert itt igazából nem a jog kontra erkölcs polémia bontakozik ki, hanem a felelős ésszerűség és demagógia harca körvonalazódik. Reményeink szerint annak a csatának az utóvédharcai zajlanak, amely a posztkommunista országok közhangulatát is fertőzi, értékrendszerét rombolja – éppen a haladó nyugati mintára való hivatkozással. Miszerint például a jog betűjétől való legapróbb eltérés is az anarchia és a diktatúra veszélyét hordozza. A demokrácialeckék szükségességét persze kár lenne vitatni,  ugyanakkor roppant nehéz megálljt parancsolni az öncélú jogszerűség és elméletiség elburjánzásának.

A német példa akár történelmivé is válhat. A többség érdekének érvényesítése a más érdekszférát megjelenítő és szolgáló kisebbséggel szemben ugyanis azt a fajta bátorságot táplálja, amely szembe mer és tud szállni a populáris demagógia vádjával. Olyan értéket képes visszahozni a társadalmakba, amely visszaadhatja a józanság és pragmatizmus mentén zajló ítélkezésbe és döntésbe való hitet. Újabb kiskapukat zárhat be, és erősítheti a közösségi tudatosságot, miszerint a fejlett adómorál egy társadalom fejlettségének egyik legfontosabb mércéje. Újabb tartalommal töltheti fel azt a sokak számára még mindig érthetetlen álláspontot, hogy minél többet képes valaki adózni, annál gazdagabb lesz ő és a tevékenységét éltető környezet.

A jogászok számára meg nem marad más hátra, mint folytatni a versenyfutást a bűnözés módszertani fejlődésével. Abban a meggyőződésben, hogy az eredménynek nem a jog önálló művi entitását kell szolgálnia, hanem egy társadalom többségének elméleti-gyakorlati érdekegyüttesét.