A vásári hot dog, kebab és saorma megadóztatása

Most, ezekben a napokban különösen őszintén drukkolok ennek a kormánynak. És ez most már nem csak az én érdekem, hanem mindannyiunk közös érdeke. Ez a gyorskajáldás adó valahogy azt az érzést gyömöszöli az agyadba, hogy ezek itt megint nem a komoly dolgokkal foglalkoznak. Pedig nagyon sokan tudjuk, újságok, folyóiratok ezrei vannak tele figyelmeztető cikkekkel, tévéadók tucatjai naponta ezerszer villantják be, hogy egészségünk érdekében kerüljük a túlzottan sós, zsíros és édes ételeket. Valóban egészségtelen ez a fajta táplálkozás és hogy, ha társadalmunk igy folytatja, akkor rengeteg pénzt kell majd belepumpálni az egészségügybe (már most is kellene ugye, ha lenne miből!), hogy a helytelen táplálkozás következményeit (magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, stb.) sok pénzen, sok munkahelyi kieséssel, családok anyagi helyzetét veszélyeztető módon meg lehessen oldani. S nem is megoldani a legtöbb esetben, csak enyhíteni.

Egy kedves, sokat látott, a kórház egyik nehéz osztályán edződött orvosbarátunk mondja, hogy ötven után elég kell legyen annyi kaja, hogy éppen ne halj étlen. Az az egészséges! Na igen, ötven után, de előtte? Addig legtöbbször mindent elrontunk. Mint ahogy a kormány is ezzel az adóval. Erősen rossz az időzítés! Most nem hiteles ez a dolog. Olyan komolytalannak tűnik, olyan nevetségesnek. Dühítőnek. Talán más körülmények között, elfércelt kapitalizmusunk egy más fázisában, amikor tombol a jólét, és a kormány sok pénzt tud fordítani az egészséges táplálkozás oktatására, és adókedvezményt ad azoknak, akik reform-és bio ételeket árusítanak. Sokat, sokakat nevel, kezdve a legkisebbekkel és azok szüleivel. Na és egy kicsit, esetleg egy igen picit, egy leheletnyit, habkönnyűen megérinti azokat az „intézményeket” akik hamburgerrel, édes löttyökkel és békebeli, emeletes, tejszínes süticsodákkal rongálják az egészségünket.

De most, amikor egyre több és több szülő csomagol ismét tízórait a gyerekének, mert vagy tényleg tudatosabban neveli önmagát és gyerekét a jóra, vagy egyszerűen nincs pénz a „mindennapi” hamburgerre, csipszre és kólára, valahogy úgy érzed, az egészségtelen táplálkozás fölötti aggodalom nem másról szól, mint egy tátongó üres pénztárca látványa fölötti kétségbeesett tehetetlenségről. Lehet, hogy a szándék mélységesen nemes és jogos. És egészséges. De csak az jön át, hogy ismét ezer és ezer kisvállalkozó megy tönkre, cukrászdáknak, kis- és gyorsbüféknek befellegzett, ismét utakra kerül egy rakás rosszul fizetett eladó. Mi lesz velük és a gyerekeikkel? Miből adnak legalább egészségtelenül enni a gyerekeiknek? Mint az átalányadó esetében?

De pénz kell, mindenáron. Mindenből három dolog kell a kormánynak, mintha háborúba készülne: pénz, pénz és pénz.

A szerző könyvszakértő, könyvvizsgáló, adótanácsadó (Panaudit)