A nemzeti baloldal…

Nem szeretek jósolni, jövendőt mondani, de most mégis megteszem. Remélem, a mostani magyarországi választásokkal, a baloldal egymásra acsarkodásával teljesen széthull az egyetlen közép-európai internacionalista baloldal, amely annyi kárt tett az országnak, s az LMP-re alapozva felépül egy új, nemzeti baloldal.

S hogy miért hiszem ezt? Mert a bajai videó, amely valószínűleg Gyurcsány Ferenc „üzenete” volt régi párttársának, Mesterházy Attilának, mint egy rejtett akna – aminek egyébként szánták is –, megtette hatását. Csak a robbanás nem ott következett be, ahol várták, hanem ott – s most rosszmájú leszek –, ahol kellett. A szilánkok pedig mára már olyan kijelentésekben csapódnak le, mint amilyen a napokban hangzott el Szanyi Tibor szájából, aki: „Az egyik hozzászóló felvetésére, miszerint október 23-án mindenki láthatta, mennyire tud a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke hátralépni, az MSZP-s politikus így válaszolt: »Akkor lépjen, mert nagyon kell«. Majd a következő beírásában még egyértelműbbé tette, mire gondol: »Gy. F.-nek legkésőbb azonnal lépnie kell hátra, majd még gyorsabban le«. Egy héttel ezelőtt még ennél is durvábban fogalmazott Szanyi: »Mondjuk ki: egy mentálisan megzakkant bolsi-milliárdossal nem lehet normális jövőt építeni!«” (Pilhál Tamás: MNO).

S hogy miért örvendenék ennek?

Nos, azért, mert a magyarországi baloldal volt az egyetlen Kelet-Európában, amely tudatosan száműzte a közéletből az olyan fogalmakat, mint haza, hazaszeretet, patriotizmus vagy magyar kisebbség. Számára a környező államokban élő magyar kisebbség fennmaradási gondjai annyit jelentettek, mint a dél-afrikai pigmeusok vagy az Amazonas menti bármelyik kisebbség gondja-baja, a kommunista testvérpártokkal való együttműködés többet jelentett, mint a nemzeti együttműködés. Míg az idők folyamán az összes környező kommunista párt nacionálkommunista párttá vedlett, s a nemzeti érdeket képviselte, addig a magyar kommunista párt, hogy ne sértse a szomszéd országok „érzékenységét”, lemondott még egy nemzeti minimum érvényesítéséről is, száműzte a nemzeti gondolatot is a közéletből.

Így fordulhatott elő aztán az, hogy a magyarországi magyar egy megnyirbált tudatú ember lett, aki később rácsodálkozott a környező országokban élő és létező magyarokra, hogy azok honnan kerültek elő s mit akarnak. De a legszomorúbb az, hogy így fordult elő az is, hogy a környező országok magyarsága a többségi állam elnemzetietlenítő politikája ellenére tanítóinak, tanárainak, papjainak köszönhetően egészségesebb nemzettudattal rendelkezett, mint a magyarországi magyar. S tette mindezt, amikor a környező országokban tombolt a nacionalizmus, a magyarellenesség és a történelemhamisítás. És aki nem látja, nem ismeri fel ezt még ma sem Erdélyben, továbbmegyek, nem ismeri fel a Fidesz győzelmének fontosságát, az épp olyan megnyirbált tudatú ember, mint azok, akik odaát 2004. december 5-én elutasítottak minket.