A miniszter jól megaszonta

Amikor a mezőgazdasági tárcát egy pópa vezette, s ehhez egy nőgyógyász asszisztált neki államtitkárként, azt hittük ettől van a baj. Aztán kiderült, minden rendben, a lelkész azért van ott, hogy kiimádkozza az esőt aszályos időben, asszisztense pedig császármetszéssel hozza világra a rekordterméseket. Örömünk csak rövid ideig volt felhőtlen, mert váratlanul, mint villámnak a csapása lecserélték őket. Nem vodkára cserélték, hanem egy másik miniszterre és államtitkárra, bár az előbbi változat jobb lett volna. De úgy látszik, már túl sok volt az eső, meg a császár. Na, és a metszés.
Mostanság van szakmabéli miniszterünk. Doktor az agronómiában, saját bevallása szerint hobbi szinten űzi az agrárkutatást. Istenem, ki így, ki úgy. Már miért ne kutathatna a szakmájában hobbiból az a szegény miniszter?

Minap azt mondja – baj van a mezőgazdasággal. Jó hogy szólt, különben észre sem vesszük. Hogyaszongya, a tavalyi drágulásokat a piac és a pityókatermesztők együtt nem működése okozta. Ha jól működtek volna együtt a Hargita, Kovászna, Brassó, Szeben megyei és fogarasföldi burgonyászok a piaci brókerekkel, nem okozna gondot az áremelkedés. Tisztára így van – mondják a derék székelyek. Mert nincs partnerség közöttük és a nagy üzletláncok között. És még azt is megmondta, hogy a nagy üzletházakban nincs honi krumpli, feszt külhonból hozzák be a pityókát. Na, Istenem, ha nekik úgy könnyebb...? De ez a tábori miniszter benne van a kormányban, rebesgetik. S nem a kormánynak kellene védővámot alkalmazni a behozatalok csökkentésére? Végül is Mózsi bácsi nem állhat ki Ártándhoz, hogy amikor a pityókás kamionok jönnek észak-dél-nyugat-keletről jól kupán vágja őket és sűrű fenékberúgások mellett visszazavarja oda, ahonnan jöttek. Ehhez minimum egy miniszter kell.

És még azt is mondja a tárcavezető, hogy Jordánia, Tunézia és Olaszország igencsak érdeklődik a mi étolajunk iránt. Egy cseppet se nekik! Hogyne, hogy a szegény talján, jordán és szunnita napraforgó-termelőket csődbe juttassuk! Különben is – főzzenek csak pálmaolajjal, az való nekik. Egyébiránt hogy van ez? Ha ők vásárolnak tőlünk, az jó, ha mi tőlük, az baj? Én azt hiszem, ha nem hobbiból űznék odafenn az agrárium kérdéseinek rendezését, nem is volna olyan nagy gubanc ez az egész mezőgazdaság.