A király elvtárs és a napozó nudisták

Károly walesi herceg és Cornwall hercegnője Sólyom László köztársasági elnök meghívására 2010. március 17–20. között hivatalos látogatást tesz Magyarországon. A hercegi pár Varsóból érkezik, majd Prágába megy tovább Budapestről. Itt előbb az államfővel, majd Bajnai Gordon miniszterelnökkel is találkoznak, de a hercegi pár vidékre is ellátogat.

Eddig tart a hír, amely aztán jócskán megfuttatta a fantáziámat, mert rögtön eszembe juttatott egy másik, Budapesten tett királyi látogatást. 1982. május másodikán Rosta Mariann a Petőfi Rádió délelőtti, Útközben című adásában beszámolt a Népköztársaság útján kialakult torlódásról. Ezzel megszületett a Fővinform – amelyet Budapesten százezrek, az országban milliók csak így ismernek, holott hivatalos neve: Fővárosi Önkormányzat Közlekedési Információs Szolgálat. Három év telt el a Fővinform megalakítása óta, amikor a televízió is rákapott a dugójelentésekre. Rosta Mariann szerint ebben az időben történt az első nagy baki. A spanyol király Budapestre érkezett, s természetesen hírt adtak a várható forgalomkorlátozásokról. Egy élő műsorukban az őket tájékoztató rendőr adta hírül: „Tilos parkolni a város egyes részein a király elvtárs látogatása miatt.” Tovább folytatom a kutakodást, de ekkor már ismételten bebizonyosodik a régi mondás is, miszerint mindenki rendőrnek születik, csak van, aki tovább tanul. Rendőrségi csacskaságokat gyűjtő honlapokon ugyanis a következőkre bukkanok. „A helyszínen megállapítást nyert, hogy a fent nevezett személy a birtokába került lőszereket szétszerelte. Azokkal játszadozott, amelyek során azok a kezében elműködtek.” „A feljelentő szerint a meztelenül napozó nudistákat körbevették és jól megruházták.” „A lakásához tartozó garázsban egy házilag eszkábált pisztollyal A. B. egy esetben halántékon lőtte magát majd a helyszínen elhalálozott.” „A szomszédok szerint a hulla még reggel összeveszett a feleségével, majd az egész napot kocsmázással töltötte.” Már szinte magam szégyenkezek e anyanyelvünk elleni merényletek miatt, amikor bevillan nagy költőnk, Markó Béla egyik 2002-es, a Duna Televízióban elhangzott kijelentése: „Nagyon remélem, hogy ennek a kérdésnek a végére hamarosan pont kerül.”

Most 2010-et írunk, dübörög a választási kampány. Medgyessy örökzöldekkel vidítom magam, szekszárdi vöröset töltök hozzá, és kényelmesen hátradőlök a fotelben. Nagy nyelvújítóink pedig valószínűleg körhintaként forgolódnak a sírban.