A hatalom diszkrét bája

Nem is olyan régen, már jól benne jártunk a fagyos időszakban, egy marosvásárhelyi erdő mellől kitelepítettek néhány cigány családot. Vitték viskóstul, kutyástul, macskástul nagy teherautókkal őket, s még arra sem voltak tekintettel, hogy ijedt kisgyerekek bújtak riadtan anyjuk szoknyája mögé a sok marcona egyenruhás láttán, s mukkanni sem mertek. A felnőttek is csak úgy kamuból tiltakoztak, üvöltöztek, csármáltak, hiszen tudták: itt helye nincs apellálásnak, olyan ez a kilakoltatás mint a hasmenés vagy a halál – amikor menni kell, akkor menni kell. Felötlött bennem, hogy ezt az egész cirkuszt miért nem lehetett volna lerendezni nyáron, amikor a szabad ég alatt is ellettek volna valahol. Valahol máshol. Mert ők nyáron is ott voltak, akkor is lehetett volna kilakoltatni a lakhatatlanságból. De nem. Olyankor nem eléggé látványos. Majd télen, amikor megfagy a vér a tévénéző ereiben. Mert azt mondani sem kell, hogy az egész heppajra elvitték a tévét is, hadd lássa a plebs, milyen ez a szilárd és eltökélt hatalom a nála gyengébbekkel szemben. Tudom, azok a kilakoltatottak sok borsot törtek polgártársaik orra alá. Tudom, hogy nagyon nem szeretik őket szomszédnak. Mert lopósak. Ám azért egy szemernyi emberség csak kellett volna hogy szoruljon a hatalomba... Télvíz idején elköltöztetni őket az erdőszélről, ahol gyakorlatilag senkit nem zavart a jelenlétük...

Aztán a minap láttam – szintén a tévében – egy másik kilakoltatási kísérletet. Ami merőben más volt, mint a fentebbi. Egy húsosfazék mellől kiesett párt bukaresti székházából kellett – volna – eltávolítani a pártelnököt és a sleppjét. Meg a párti hóbelevancot. A bősz pártelnök – aki nem mellesleg európarlamenti képviselő is – nekiment a végrehajtóknak, ocsmányul szidalmazta őket, leöntötte vízzel, majd a kamuból kivezényelt rendőröket is lökdösni kezdte, egy adott pillanatban egyiküket lesapkátlanította. Tehette, azok csak díszletként voltak jelen, nem azért, hogy az esetleges ellenállást letörjék. Végül a (kép)vizelő pártelnök győzött. A hatalom behúzott farokkal távozott. És akármiben fogadok, hogy pert sem indítanak becsületsértésért és hatósági személy ellen elkövetett többszöri tettlegességért.

Csak azon elménckedem: ha a vásárhelyi erdő mellé letelepedett cigányok is európarlamenti képviselők, akkor maradhattak volna helyben...? Ja kérem, van aki teheti, s van aki csak tahiti – szokta mondogatni tanult kollégám.