A Fornetti esete

Azt tapasztalom, hogy a fizetésképtelen témára készült írásomnak valamelyes sikere van, mert többen, többször rákérdeztek. Bármennyire furcsán hangzik: sajnálattal veszem ezt tudomásul, mert a kérdésekből arra következtetek, hogy bizony helyzet van, vagyis hogy napi problémává válik, sőt azt is megkockáztatom, hogy általános témává válik a fizetésképtelenség. Halk, de visszatérő hír, hogy a még többségi állami tulajdonban lévő társaságok közül az Oltchim Rt. is készül bejelenteni, hogy forrásai mellett a hitelezői bizalmából is kifogyott. Sajnos, pedig nem is olyan régen kivásárlója hírlett házon belülről. Itt emlegetett írásomban nagy léptékben vázoltam, hogy ilyenkor mi történik, és a folyamat szabályát is adatoltam. Néhány részlétre az érdeklődés okán, a teljesség igénye nélkül, vissza kell térnem, s teszem ezúttal egy sikerpélda ürügyén.

A Fornetti Romania esete az aktuális példa arra, hogy egy bukott vállalkozás a csődbíró felügyelete alatt jól kigondolt forgatókönyvvel újra fölállhat. Nem az egyedüli, a Flanco elektromos eszközöket forgalmazó szakáruházlánc és a Leonardo cipő- és bőripari termékeket forgalmazó társaság is átestek az újraélesztési próbatételen. Előrebocsátom, hogy a fölállásra nincs általános kezelési mód, minden eset egyedi eset, a tevékenységre szabott kottát kell megkomponálni. Egy súlyos, véghelyzetbe került, de határozottan élni akarást tanúsító betegre kell gyógymódot kigondolni. A fizetésképtelenség nem csőd, csak csődhelyzet. A csőd a néhai elhantolásának (felszámolásának) a szomorú készültsége.

A csődhelyzet feloldása – per definitionem – a hitelezők (akiknek fizetésképtelen adósa társaság) és a részvényesek (tulajdonosok), illetve a menedzsment közös töprengésével megírt átszervezési forgatókönyv, aminek életre keltését a (kinevezett) csődbíró felügyeli, színházi terminológiával: főrendezi. Új esély, amely felfüggeszt minden, a társasággal szemben kezdeményezett követelési eljárást, a partvonalról, illetve csak a nézőtérről követheti mindenik – bár érdekelt – kívülálló a történéseket azzal a reménnyel, hogy a végén minden jóra fordul, mint a mesében vagy a moziban. A szolgáltatók (villany, gáz, víz, telefon stb.), akik kényszerítőztek addig a társasággal, a felügyeleti és átszervezési szakaszban kötelesek tovább szolgáltatni, még a csődbíró által kezdeményezett eljárások is (bélyeg)illetékmentesek, hogy a teljes figyelem az újjáépítés esélyét szolgálja.

A terv, a nálunk legelterjedtebb franchise, a Fornetti esetére elkészült, és a hitelezők közgyűlése a megvalósítására a múlt hónap végén visszahívta azt a Pánczél Zoltánt, aki kezdetben a Fornettit sikerre vitte.

Minden ilyen esetben az első nekifutásban a bíróság kerül nehéz helyzetbe: föl kell ismernie a kérelmező szándékát, mert, mint mindenkor, nem minden az, aminek látszik. Az esetek között lehet olyan, amely szándékosan ráhangol az esélyre, a türelem határáig elodázza, felgyűjti beszállítói, szolgáltatói kifizetését és hitelei törlesztését. Halmoz, gyűjt, költekezik hozomra, de nem fizet, majd bejelenti, hogy csődhelyzetbe jutott, fizetésképtelen. Persze eldől mindenki, aki nem figyelt oda. Az ilyen nem vidám példák közül a legkellemetlenebb a magyar alapítású Vegyépszer és leányvállalkozásai romániai „szereplése”, ami néhány hónapja volt címlapok híre. A Cégbíróság adatolása szerint az utóbbi három évben ötszörösére gyarapodott az utolsó szalmaszálba kapaszkodó társaságok száma. Elemzők szerint az esetek 40 százalékában ott bujkál a szándékosság vélelme.

Nem kívánok ötletet adni, de befejezésül a rekordok könyvébe írható történet: egy romániai bíróság elfogadott egy magáncsőd-bejelentést. A történet példátlan ugyan, a csődtörvény társasági szabály, ha szabad így mondani, de az ítélet indoklása szerint irányadó szabályként is értelmezhető analóg esetekben.