Egy cipőben többen, mégis sikeresen

„Szinte havonta van ilyen verseny, mindig más országokban, de mi nem tudunk azokra elmenni. Budapestre jutottunk csak ki, így is nagyon nagy segítség volt, hogy a szervezők biztosítottak szállást, pontosabban, egy család felajánlotta, alhatunk az otthonukban, hogy ne aludjunk a földön a táncteremben, mint tavaly. Ez nagy segítség volt, mert így csak az útiköltséget kellett állnunk, így is csak az a táncosunk tudott eljönni, akinek a szülei ki tudták fizetni azt. Ugyanakkor a versenyekben is elég jelentős nevezési díjak vannak, ezeket a tavaly összegyűlt két százalékainkból fedeztük” – számolt be Antal Zsófia, a Szivárvány Tánciskola vezetője.

A részvétel meghívásos alapon működik, a Szivárvány Tánciskolára interneten találtak rá a budapesti szervezők, akikkel több mint három éve nyaranta közös edzőtáborokban vesznek részt. „Ezen a versenyen a budapesti iskola neve alatt indultunk, a versenylapon úgy szerepeltünk, hogy mi is a Blackbird Ír Tánciskola táncosai vagyunk, tehát nekik is nyertünk. Igaz, tőlük nagyon sokat tanulunk, úgyhogy ez reális is ilyen szempontból.”

Maga a verseny több szinten (kezdő, középhaladó, haladó) és több korcsoportban zajlik. „Minden szint több táncra van felosztva, vannak a light vagy easy táncok, amelyek a balettcipős táncok, és vannak a kopogós cipőben táncoltak. Ebben is próbálkozunk, egy cipőben többen. Be volt osztva, hogy melyik korosztály mikor versenyzik, és a cipők tudtak vándorolni, így három cipőben sikerült öt embernek versenyezni.”

A mostani írtáncbajnokságon a versenyzők száma 200 fölötti volt, összesen 13 ország 17 tánciskolájából jöttek táncosok. A csíkszeredai Szivárvány Tánciskolából 11 táncos vett részt a versenyen: a 11 év alatti korosztályban Lázár Anna és Ambrus Hanna, a 11–13 év közötti korcsoportban Kocsis Katalin, Bíró Eszter, Bakcsi Kata, Böjte Attila, a 13–17 év közöttiben Szabó Bernadett, Tamás Orsolya és Pál Noémi, a felnőtt korcsoportokban pedig Bârsan Maria és Antal Zsófia indult.

„Az anyagiaktól is függ, hogy ki hány táncban indul. Közülünk mindenki tudott 10–15 táncot, és 5–6-ban versenyzett. Ez azért kell, mert ezek nagyon rövid, másfél perces versenyszámok, azalatt a maximumot kell nyújtani, és előfordulhat, hogy téved az ember. Feláll a színpadra tíz táncos, egyszerre kettő indul el, megvan, hogy a zenének melyik ütemére. Amikor ez a kettő befejezte a koreográfiát, a következő ütemre indul a másik kettő, tehát a versenyzőnek állandóan figyelnie kell, fejben kell táncolnia a táncot, mert az előtte levő nem azt táncolja, amit ő. Megvan, hogy mennyi ütem a verseny, és amikor neki lejárt az adott ütem, akkor gyorsan kell induljon a következő versenyző, amennyiben nem, kivágják a versenyből. Nagyon gyorsan megy, oda kell figyelni, szellemileg is elég kemény.”

A 11 csíki versenyző összesen 12 első díjat, 10 másodikat és 11 harmadikat hozott el. Antal Zsófia így összegezte: „Amire büszke vagyok az idei versenyben, az, hogy csapatban is nyertünk, ez most premier volt (tavaly csak egyéniben nyertünk), a tanárok is odajöttek és gratuláltak, ez nekem nagyon nagy elégtétel volt idén.”

Írországban, Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Kanadában vagy Ausztráliában az ír tánchoz kapcsolódó rendszeres versenyzés hétköznapi dolognak számít, az európai kontinensen azonban csak 2003-ban rendezték meg az első hivatalos nemzetközi feis-t, vagyis táncversenyt. Az első magyar bajnokság megszervezése azonban 2010 januárjáig váratott magára. A versenyt sikerrel megszervező és lebonyolító Blackbird Tánciskola 2011-ben ismét megszervezte a nemzetközi bajnokságot.
Az írtánc-bajnokságok a táncok jellegéből adódóan sok rövid versenyszámból állnak, melyeken a táncosok egyedül vagy kisebb csoportokban versenyeznek, tánctechnikai tudásuktól függően, különböző szinteken. Egy-egy versenyző több kategóriában is nevezhet, így egy táncos akár 10–15 különböző egyéni koreográfiával vagy csoportos versenyszámban is indulhat ugyanazon a bajnokságon.