Csodavárás Mikuláskor

„Én már nagyon régóta járok erre a vidékre, a fehér szakállam is megnőtt azóta jó hosszúra. Azokban az időkben is jártam erre, amikor nem léteztek ezek a különböző elektromos kütyük, mobiltelefon sem volt. Mikor szánon, mikor kocsival, ahogy tudtam, jöttem, a jó gyermekeket mindig felkerestem” – mondta a Mikulás, miközben nagy zacskó cukorkát süllyesztett el a zsákjába. Mint mesélte, általában óvakodik, hogy nagyon sok gyerekkel találkozzon külön-külön, mert akkor nagyon sok idő eltelne, ha mindenkivel szóba állna. A legtöbb gyereknek a csizmájába teszi az ajándékot. Viszont nagyon örvend, mikor elhívják egy-egy óvodába, iskolába, és látja, hogy csillog a gyerekek szeme a boldogságtól. „Minden gyerekben van jó, és én főleg ezt nézem, a rosszat elfelejtem ilyenkor. Minden gyereknek viszek ajándékot. Virgácsot is viszek, de ezt nem kell komolyan venni, a szülők majd kezelik a virgácsokat” – nevetett, és egy köteg virgácsnak felét mintegy észrevétlenül betette az ajtó mögé. „Jártam szegény gyerekeknél is, akik nagyon örvendtek egy szem cukorkának is. Jártam nagyon jómódú gyerekeknél is, akiknél azt tapasztaltam, hogy bár tele volt a szobájuk játékkal, mégis nagyon vártak, és boldogok voltak, hogy az elképzelt Mikulást láthatták, mert nekik a találkozás volt a fontos. Régebb nem volt ez a nagy felhajtás, most a szülők is erőltetik, hogy minél többet kapjanak a gyerekek. Régebb nem kellett nagyon sok ajándék, kicsi alma, dió...” - emlékezett vissza a Mikulás.

Közben a hosszú listájáról húzta ki sorra a nevét annak a gyereknek, akinek az ajándéka már bekerült a zsákba. „Nagyon okosak a mai gyerekek, sokat fejlődtek, ez érthető is, több információ jut el hozzájuk, már az óvodások interneteznek, rengeteg filmet néznek, sokkal több a meséskönyv, érződik, hogy sokat foglalkoznak velük. Okosabbak, ügyesebbek. Persze a régiek is ügyesek voltak. De ugyanúgy vár mindenik, még olyan nem volt, hogy ne várjon valaki. A nagyon picik meghatódnak és sírnak, a négy év fölöttiek már felfogják, és ők már bátrabbak. Én mindig nagyon nagyon boldog vagyok, ha kapok a gyerekektől egy-egy éneket, verset, rajzot” – hangsúlyozta.

Azt is elárulta, hogy bár jobban szeret szánnal jönni, idén hintón érkezik lovakkal, a települések határában az utolsó háznál hagyja a lovait és a hintóját, ott vigyáznak rájuk, amíg ő kiosztja az ajándékokat a gyerekeknek. „Idén is eljövök, a cipőjét egy gyerek se felejtse el előkészíteni – persze megpucolva!”