Palotások forradalma. Könyv és filmsorozat a kastélyvisszafoglalókról

Ezt az erkölcsi hozzáállást, társadalomirányítási technikát, amelyre rásütötték a kizsákmányoló bélyeget, megpróbálták végképp eltörölni, ezért újra meg újra fel kell dolgozni ezeket a sorsokat, és lerombolni a naplopónak, népnyúzónak beállított képet. Az itteni arisztokrácia egy nyugat-magyarországi, hatalmas latifundiumon gazdálkodó Esterházyhoz képest sokkal kisebb birtokokkal, kastélyokkal bír. Ugyanakkor a társadalom többféle rétegét képviselték, és sokkal közelebb álltak a néphez, élénk forgalom volt a magas és népi kultúra között.”

melyek közül nem egy magtárként, őrültek házaként vagy kommunális szemétlerakóként szolgált aztán, ha épp nem került ebek harmincadjára, mert szétlopta a falu vagy nem tudtak megegyezni a tulajdonosok. A könyv kitér az 1920-as földreformra is, „amely ma is rákfenéje a restitúciónak, ugyanis amit akkor vettek el, azt nem lehet visszaperelni, csak az 1945 után elkobzott javakat. De Magyarországon még ennyi sem volt, semmi nem került vissza eredeti kézbe, legfeljebb albérlő lehetett saját kastélyában az illető. Itt legalább, ha keservesen is, de bizonyos formákban jóvátételt kaphatnak a meghurcolt családok, akiket 1949. március 2-a éjjelén összeszedtek és palotáikból pincelakásokba kényszerítettek, vagy keskeny folyosókon éltek évekig, és kéthetente jelentkezniük kellett az ún. DO-központokban, akárcsak a prostituáltaknak. A szerencsésebbje dögtelepen, ládagyárban dolgozhatott, ha nem a Duna-deltába vagy börtönbe küldték őket.” 

Szembesülés 

– fogalmazott a szerző, aki több ezer kilométert, csaknem száz helyszínt járt be Erdély ismert és ismeretlen vidékein. Az állapotfelmérés egy-egy roncs láttán szívbemarkoló volt, a történelemhamisítás, balkáni ízlés tetten érhető, de – mint Margittai fogalmazott – vannak sikertörténetek is. Ilyen Fugadon Bánffy Farkas példája, aki a visszafoglalómozgalom vezéregyénisége, vagy az ágyhoz kötött Bethlen Anikóé, aki műgyűjtője az elkótyavetyélt vagyontárgyaknak, családja kastélyát pedig Böjte Csaba árváinak adta.

korábban írtuk

Erdélyi bárónak lenni a 21. században

Akár egy romantikus regény főhőse is lehetne Bánffy Farkas, aki a maga 35 évével az erdélyi főnemesi család bárói ágának egyik legaktívabb tagja. Bár Magyarországon született, 2007-ben budapesti életét egyik napról a másikra otthagyva elköltözött Erdélybe,  hogy visszaszerezze családja 35 ezer hektáros birtokát.

„Ha egy kastélyt nem lehet megtölteni lélekkel, nincs funkciója, akkor el fog veszni. Bízunk benne, hogy a könyv is felhívja erre a figyelmet, akárcsak a témát felkaroló vándorkiállításunk és az interneten nyomon követhető filmsorozat” – fejtette ki Margittai Gábor.