Idő és tér – két generáció, egy kiállítás

Biró János Budapesten él, a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatója, aki minden karácsonykor hazautazik szülővárosába, Kézdivásárhelyre – nemcsak látogatóba, hanem „lelkileg hazajönni”. Így került kapcsolatba az idős szobrásszal is. „Szabó Ottó mindig érdeklődött felőlem édesapámon keresztül, aztán az utóbbi időben személyesen is találkozhattunk. Jóba lettünk – szakmai alapon is –, mindig elmesélte, hogy éppen mivel dolgozik, én pedig megmutattam neki, miket csinálgatok” – meséli János. A kiállítás ötlete is egy ilyen beszélgetésből nőtte ki magát:

Jánó Mihály művészettörténész szerint a két különböző generációhoz tartozó alkotó közös egyetértéssel rendezte meg ezt a tárlatot, amelyben sokféle műfajban, más és más technikával megvalósított művek láthatók.

És hogy mit hoz a két alkotó művészete közé egy ilyen együttműködés? „Munkáink egy részében a természetközeliség témája igencsak megegyezik – mondja János –, viszont a kontraszt megvan köztünk. Ő sok esetben a történelemből merít ihletet, én inkább az érzetekre, időtlenségre utalok. Ez talán szépen leírja a két korosztály közötti időbeli különbséget.”

A fiatal művész nemcsak szakmai tapasztalatokkal, hanem mélyebb felismerésekkel is gazdagodott a közös munka során: „A kiállítás jó apropó arra, hogy beismerjem: szeretek együtt dolgozni másokkal, és a művészet által emberekre lelni. Nekem ez egy pályakezdő kiállítás, Szabó Ottónak pályavégi – mégis, bizonyára mindkettőnknek egy erős emlék marad.”

A kiállítás megnyitóján Jánó Mihály művészettörténész mondott köszöntőt – megerősítve, hogy ez a közös tárlat nem csupán két életpálya metszéspontja, hanem egy nagyobb történet része is: a hazatérésé, a közös nyelvnek és annak a csendes párbeszédnek a megtalálásáé, amelyet csak a művészet tud létrehozni – szoborban és grafikában, időben és térben.