Idő és tér – két generáció, egy kiállítás
Szabó Ottó és Biró János
Fotó: Biró János archívuma
Kézdivásárhelyen találkozik két művész világa: Szabó Ottó szobrász és Biró János grafikus közös kiállítása a generációkon átívelő párbeszéd, a természet és az időtlenség témáit járja körül – személyesen és mélyen emberien.
Nagy Lilla
2025. április 29., 16:182025. április 29., 16:18
Különleges találkozásnak lehetnek tanúi Kézdivásárhelyen a művészet kedvelői: Szabó Ottó szobrászművész és Biró János fiatal grafikusművész közös kiállítása generációkon és hangulatokon ível át. A két alkotó Elhallgatott történelmünk fába faragva, vászonra festve és papírra nyomtatva című képzőművészeti tárlatát április 26-án nyitották meg a kézdivásárhelyi Borudvar Pajta termében. A kiállítás nemcsak a műalkotásokról, hanem a hazatalálásról, a szakmai párbeszédről és az egymásra figyelés gesztusáról is szól. A kiállítást Jánó Mihály művészettörténész nyitotta meg.
Fotó: Biró János archívuma
Biró János Budapesten él, a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatója, aki minden karácsonykor hazautazik szülővárosába, Kézdivásárhelyre – nemcsak látogatóba, hanem „lelkileg hazajönni”. Így került kapcsolatba az idős szobrásszal is. „Szabó Ottó mindig érdeklődött felőlem édesapámon keresztül, aztán az utóbbi időben személyesen is találkozhattunk. Jóba lettünk – szakmai alapon is –, mindig elmesélte, hogy éppen mivel dolgozik, én pedig megmutattam neki, miket csinálgatok” – meséli János. A kiállítás ötlete is egy ilyen beszélgetésből nőtte ki magát:
– fogalmazott a fiatal grafikus.
A közös munka János számára egyszerre jelent szakmai kihívást és személyes küldetést. „Először is az otthont jelenti. Szeretném látni, hogy az embereket itthon is érdekli egy grafikai kiállítás, és azt is, hogy ezt a szép szakmát itthon is lehet folytatni. Az idő és tapasztalatbeli különbség közöttünk szimbolizálja az elhatározásaimat: hogy Budapest után Kézdivásárhelyen folytassam a művészeti pályafutásomat.” Ez a kiállítás azonban nem az első alkalom, hogy János generációkon átívelő művészeti térben állít ki. Részt vett már a székelyföldi grafikai biennálén, sőt az egyiptomi triennálén is, ahol – mint mondja – „talán mi számítottunk egzotikumként, mint magyar emberek”. Mégis, ez a tárlat más: személyesebb, közvetlenebb, emberibb.
Fotó: Biró János archívuma
Jánó Mihály művészettörténész szerint a két különböző generációhoz tartozó alkotó közös egyetértéssel rendezte meg ezt a tárlatot, amelyben sokféle műfajban, más és más technikával megvalósított művek láthatók.
Mert miközben Szabó Ottó a helyi hagyományokhoz kötődő, természeti vagy történelmi szemlélettel átitatott, vászonra festett és fába faragott rusztikus műveit helyezte el a falakon, addig a több nemzedékkel fiatalabb Biró János, a budapesti Képzőművészeti Egyetemen gyakorolt, rendkívüli kísérletező kedvvel létrehozott nagy méretű metszeteit és finom kis rajzait állította ki a tárlaton” – fogalmazott. Mindez a látvány közel sem homogén és harmonikus, mégis olyan egymásra figyelést és egymás tiszteletét feltételezi a két alkotó részéről, amely igencsak megérdemli a látogatók figyelmét.
Fotó: Biró János archívuma
És hogy mit hoz a két alkotó művészete közé egy ilyen együttműködés? „Munkáink egy részében a természetközeliség témája igencsak megegyezik – mondja János –, viszont a kontraszt megvan köztünk. Ő sok esetben a történelemből merít ihletet, én inkább az érzetekre, időtlenségre utalok. Ez talán szépen leírja a két korosztály közötti időbeli különbséget.”
„Annak ellenére, hogy már négy éve Budapesten lakom, a fő inspirációs forrásom még mindig a vidéki élet. Erős atmoszferikus hatásra törekszem, ami érzékelteti egy teljesen más világ hangulatát – úgy más, hogy sokszor elszakadunk önmagunktól. Ez lehet nyugodt és idilli, de misztikus, átláthatatlan, feszélyező is.”
Míg Biró Jánosnak ez egy pályakezdő kiállítás, Szabó Ottónak pályavégi
Fotó: Biró János
A fiatal művész nemcsak szakmai tapasztalatokkal, hanem mélyebb felismerésekkel is gazdagodott a közös munka során: „A kiállítás jó apropó arra, hogy beismerjem: szeretek együtt dolgozni másokkal, és a művészet által emberekre lelni. Nekem ez egy pályakezdő kiállítás, Szabó Ottónak pályavégi – mégis, bizonyára mindkettőnknek egy erős emlék marad.”
A kiállítás megnyitóján Jánó Mihály művészettörténész mondott köszöntőt – megerősítve, hogy ez a közös tárlat nem csupán két életpálya metszéspontja, hanem egy nagyobb történet része is: a hazatérésé, a közös nyelvnek és annak a csendes párbeszédnek a megtalálásáé, amelyet csak a művészet tud létrehozni – szoborban és grafikában, időben és térben.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
Székelyhon
Németh Zsolt: Orbán Viktorral megállapodtam
A rovat további cikkei
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben
Szedres-ordás pite
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Szedres-ordás pite
Lehajolni a mezei szegfűgombához, nyújtózkodni a fenyőrügyért
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Lehajolni a mezei szegfűgombához, nyújtózkodni a fenyőrügyért
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!