
Szabó Ottó és Biró János
Fotó: Biró János archívuma
Kézdivásárhelyen találkozik két művész világa: Szabó Ottó szobrász és Biró János grafikus közös kiállítása a generációkon átívelő párbeszéd, a természet és az időtlenség témáit járja körül – személyesen és mélyen emberien.
2025. április 29., 16:182025. április 29., 16:18
Különleges találkozásnak lehetnek tanúi Kézdivásárhelyen a művészet kedvelői: Szabó Ottó szobrászművész és Biró János fiatal grafikusművész közös kiállítása generációkon és hangulatokon ível át. A két alkotó Elhallgatott történelmünk fába faragva, vászonra festve és papírra nyomtatva című képzőművészeti tárlatát április 26-án nyitották meg a kézdivásárhelyi Borudvar Pajta termében. A kiállítás nemcsak a műalkotásokról, hanem a hazatalálásról, a szakmai párbeszédről és az egymásra figyelés gesztusáról is szól. A kiállítást Jánó Mihály művészettörténész nyitotta meg.
Fotó: Biró János archívuma
Biró János Budapesten él, a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatója, aki minden karácsonykor hazautazik szülővárosába, Kézdivásárhelyre – nemcsak látogatóba, hanem „lelkileg hazajönni”. Így került kapcsolatba az idős szobrásszal is. „Szabó Ottó mindig érdeklődött felőlem édesapámon keresztül, aztán az utóbbi időben személyesen is találkozhattunk. Jóba lettünk – szakmai alapon is –, mindig elmesélte, hogy éppen mivel dolgozik, én pedig megmutattam neki, miket csinálgatok” – meséli János. A kiállítás ötlete is egy ilyen beszélgetésből nőtte ki magát:
– fogalmazott a fiatal grafikus.
A közös munka János számára egyszerre jelent szakmai kihívást és személyes küldetést. „Először is az otthont jelenti. Szeretném látni, hogy az embereket itthon is érdekli egy grafikai kiállítás, és azt is, hogy ezt a szép szakmát itthon is lehet folytatni. Az idő és tapasztalatbeli különbség közöttünk szimbolizálja az elhatározásaimat: hogy Budapest után Kézdivásárhelyen folytassam a művészeti pályafutásomat.” Ez a kiállítás azonban nem az első alkalom, hogy János generációkon átívelő művészeti térben állít ki. Részt vett már a székelyföldi grafikai biennálén, sőt az egyiptomi triennálén is, ahol – mint mondja – „talán mi számítottunk egzotikumként, mint magyar emberek”. Mégis, ez a tárlat más: személyesebb, közvetlenebb, emberibb.
Fotó: Biró János archívuma
Jánó Mihály művészettörténész szerint a két különböző generációhoz tartozó alkotó közös egyetértéssel rendezte meg ezt a tárlatot, amelyben sokféle műfajban, más és más technikával megvalósított művek láthatók.
Mert miközben Szabó Ottó a helyi hagyományokhoz kötődő, természeti vagy történelmi szemlélettel átitatott, vászonra festett és fába faragott rusztikus műveit helyezte el a falakon, addig a több nemzedékkel fiatalabb Biró János, a budapesti Képzőművészeti Egyetemen gyakorolt, rendkívüli kísérletező kedvvel létrehozott nagy méretű metszeteit és finom kis rajzait állította ki a tárlaton” – fogalmazott. Mindez a látvány közel sem homogén és harmonikus, mégis olyan egymásra figyelést és egymás tiszteletét feltételezi a két alkotó részéről, amely igencsak megérdemli a látogatók figyelmét.
Fotó: Biró János archívuma
És hogy mit hoz a két alkotó művészete közé egy ilyen együttműködés? „Munkáink egy részében a természetközeliség témája igencsak megegyezik – mondja János –, viszont a kontraszt megvan köztünk. Ő sok esetben a történelemből merít ihletet, én inkább az érzetekre, időtlenségre utalok. Ez talán szépen leírja a két korosztály közötti időbeli különbséget.”
„Annak ellenére, hogy már négy éve Budapesten lakom, a fő inspirációs forrásom még mindig a vidéki élet. Erős atmoszferikus hatásra törekszem, ami érzékelteti egy teljesen más világ hangulatát – úgy más, hogy sokszor elszakadunk önmagunktól. Ez lehet nyugodt és idilli, de misztikus, átláthatatlan, feszélyező is.”
Míg Biró Jánosnak ez egy pályakezdő kiállítás, Szabó Ottónak pályavégi
Fotó: Biró János
A fiatal művész nemcsak szakmai tapasztalatokkal, hanem mélyebb felismerésekkel is gazdagodott a közös munka során: „A kiállítás jó apropó arra, hogy beismerjem: szeretek együtt dolgozni másokkal, és a művészet által emberekre lelni. Nekem ez egy pályakezdő kiállítás, Szabó Ottónak pályavégi – mégis, bizonyára mindkettőnknek egy erős emlék marad.”
A kiállítás megnyitóján Jánó Mihály művészettörténész mondott köszöntőt – megerősítve, hogy ez a közös tárlat nem csupán két életpálya metszéspontja, hanem egy nagyobb történet része is: a hazatérésé, a közös nyelvnek és annak a csendes párbeszédnek a megtalálásáé, amelyet csak a művészet tud létrehozni – szoborban és grafikában, időben és térben.
Mitől lesz igazán jó a május elsejei grillezés? Dóczi Lóránt séf szerint nem a füstön és a mennyiségen múlik, hanem a tűzön, az alapanyagon és a mértéken. Gyors, gyakorlati útmutató a szaftos sikerhez.
Flashmobbal, esővel dacolva és stílusokat összefonva zárult a tánc világnapja Csíkszereda főterén: néptánc, balett és hip-hop találkozott egy közös, lüktető ünnepben.
Második székelyföldi állomásán, Csíkszeredában nyitották meg a Magyar Nemzeti Múzeum Magyar Menyasszony című kiállításának utazó kapszula tárlatát. A Székely menyasszony párbeszédet indít tájegységek és korok között – hangzott el a megnyitón.
Ez a látványos, sütés nélküli édesség a pisztácia mély aromájával és a friss málna üdeségével garantáltan az étkezés fénypontja lesz.
Ha szereted a spenótot, ez a leves biztos ízleni fog. Ráadásul könnyed, mégis laktató.
Több mint 50 kiadó, 120 meghívott és négy helyszín várja az érdeklődőket május 7–10. között a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, amely ezúttal is a könyv és a találkozások ünnepe lesz az Erőss Zsolt Arénában.
A sokáig lenézett csalán ma reneszánszát éli: egyszerre hagyomány, szuperélelmiszer és fine dining alapanyag. Csípőssége eltűnik, értéke megmarad, és újra felfedezzük, mi volt mindig is a lábunk alatt.
Több várost meghódított már, most Csíkszeredába érkezik a Magyar Menyasszony utazó kapszula tárlata. A Székely menyasszony kiállítás múltat idéz, és személyes történeteken keresztül hozza közel az esküvők és női sorsok változását.
A népi gyógyászat egy olyan tudás volt évszázadokon keresztül, ami a létfenntartáshoz tartozott, ugyanúgy, mint a növénytermesztés és az állattartás. Generációról generációra öröklődött át.
Egy gyerekkori emlékből kiindulva bontja le az identitás, hatalom és emlékezet rétegeit Tompa Andrea performansza: személyes vallomás és kollektív tükör egyszerre. Csíkszeredában volt szerencsénk átélni.
szóljon hozzá!