
Csillagok milliárdjai az éjszakai égbolton – mindegyikükben ott rejlik egy új történet, egy születés, és talán egy jövőbeni fekete lyuk
Fotó: Pixabay
Mi köze Newton almájának, Einstein berni szabadalmi hivatalának, a csillagok születésének és Hawking mosolygó szemének a fekete lyukakhoz? A csíkszeredai Üveggyöngyvarázson kiderült: a világegyetem felfedezése mögött emberi történetek húzódnak.
2025. augusztus 24., 11:532025. augusztus 24., 11:53
Tudománytörténeti kalandozás, emberi történetek és kozmikus mese: egy olyan előadást is hallgathattak az érdeklődők a csíkszeredai Üveggyöngyvarázs fesztiválon, amely a fekete lyukakról, azokról a titokzatos égi objektumokról szólt, amelyek egyszerre rémisztőek és lenyűgözőek. De ahhoz, hogy megértsük ezeket, vissza kellett utazni a tudomány nagy alakjaihoz, többek között Newtonhoz, Einsteinhez, Hawkinghoz, végül pedig fel, a csillagok világához.
Fény és sötétség határán – a világegyetem története egyben emberek története is
Fotó: Nagy Lilla
Az est első részében Nagy Péter Isaac Newtonról mesélt, arról az emberről, aki 1666-ban – miközben a pestis miatt hazakényszerült Cambridgeből – megalapozta a modern fizika alapjait. A legenda szerint egy alma esése indította el benne a gondolatot, de a történet jóval több ennél.
Zárkózott, sokszor mogorva ember volt, aki nehezen viselte a kritikát. Mégis, amit alkotott, máig hat: az egyenletei alapján fedezték fel a Neptunuszt, és az űrszondák pályáját is az ő gravitációs képleteivel tervezték. Newton gondolatvilágából született meg az első elképzelés is arról, hogy létezhetnek olyan testek, amelyekből a fény sem tud kijutni, vagyis a fekete lyukak előhírnökei.
Isaac Newton és az alma legendája – innen indult a gravitáció megértésének története
Fotó: forrás: Wikipédia
Azonban Newton elméletei sem voltak hibátlanok. Felmerült a kérdés: ha minden mindent vonz, miért nem omlik össze a világegyetem? Mi történik, ha két test összeér, és a képlet szerint végtelen gravitáció lépne fel? Ezeket a problémákat oldotta meg Albert Einstein, aki fiatalon nem kapott tanári állást, hiszen nem volt ajánlólevele. Helyette a berni szabadalmi hivatalban dolgozott harmadosztályú hivatalnokként, és esténként a tér, az idő és a fény természetéről gondolkodott.
Albert Einstein, a hivatalnok, aki átírta a világegyetemről alkotott képünket
1905-ben, az úgynevezett csodák évében, forradalmasította a fizikát: ekkor született meg a speciális relativitáselmélet. Tíz évvel később született meg az általános relativitáselmélet, amely kimondta: a gravitáció valójában a téridő görbülete. Einstein egyenleteiből már következett, hogy létezhetnek fekete lyukak – bár maga a tudós kezdetben kételkedett bennük.
Az előadás harmadik nagy része Stephen Hawking munkássága köré épült. A világhírű elméleti fizikus azt mutatta meg, hogy a fekete lyukak nem is teljesen „feketék”. Szerinte kvantumfolyamatok miatt sugárzást bocsátanak ki, ez az úgynevezett Hawking-sugárzás. Vagyis a fekete lyukak nagyon lassan elpárologhatnak, elpusztulhatnak.
Stephen Hawking mosolygó tekintete – a tudós, aki bebizonyította, hogy a fekete lyukak sem teljesen „feketék”
Ez óriási felismerés volt, hiszen itt találkozott a kvantumfizika világa és Einstein kozmológiája. Hawking ráadásul nemcsak tudósként, hanem emberként is legendává vált: az Az idő rövid története című könyvével milliókhoz vitte közel az univerzum titkait, és mosolygó szemével ikonná vált a tudományban.
Az előadás negyedik fejezete a csillagokról szólt. Munzlinger Attila azokról a hatalmas, izzó gázgömbökről mesélt, amelyek születnek, fénylenek, és végül elpusztulnak. Ezek születése sötét gáz- és porfelhőkben kezdődik, mint a Hubble űrtávcső híres fotóján, a Teremtés oszlopaiban.
A Hubble-űrtávcső felvétele a Teremtés oszlopairól – itt születnek a csillagok
Fotó: forrás: Wikipédia
A csillagok életútja drámai: van, amelyik békésen fehér törpévé zsugorodik, de a legnagyobbak szupernóva-robbanással fejezik be életüket. Ezekből születnek a fekete lyukak. A csillagászat tehát megadja a fekete lyukak fizikai hátterét: nem pusztán matematikai játékok, hanem valóságos objektumok, amelyek ott rejtőznek az univerzum sötét zugaiban.
Szintetizátoros kíséret az előadás alatt – a nyolcvanas évek hangulatát idéző zenei háttér
Fotó: Nagy Lilla
Az előadás során végigkövethettük, hogyan „lett” egy lehulló almából a gravitáció törvénye, egy berni hivatalnok álmodozásaiból a téridő görbülete, egy szupernóva haláltusájából fekete lyuk, majd egy kerekesszékbe zárt tudós számításaiból a világegyetem új arca. Közben szintetizátoron megszólalt a nyolcvanas évek zenéje, mintha a tudományos gondolatok mellé hangulatfestésként felidézte volna a felfedezés izgalmát és az emberi kíváncsiság játékosságát. A fekete lyukak története nem csupán a csillagokról, képletekről és távcsövekről szól: ugyanúgy emberekről, kíváncsiságról és kitartásról. Talán ezért varázsolta el a hallgatóságot is, mert a fény és a sötétség határán mindig ott áll az ember, aki kérdez, és aki tovább akar látni a láthatón túl.
Az élő állat minősége, súlya, de a hús szerkezete is számít, a fűszereket apróra darálják vagy darabolják, aztán gyúrják, töltik, sütik és füstölik a kolbászt, majd jóízűen elfogyasztják. De mi alapján értékel a zsűri egy megmérettetésen?
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
szóljon hozzá!