
Fotó: Borbély Fanni
A főzés számomra az egyetlen olyan tevékenység, amihez időponttól függetlenül mindig van kedvem és soha nem tudom megunni. Ez egyfajta meditatív foglalkozás, amit csak az érthet meg igazán, aki szintén szenvedélyes szakács, legyen az profi vagy amatőr.
2025. április 09., 08:542025. április 09., 08:54
2025. április 09., 18:072025. április 09., 18:07
A reklámgrafikus szakmám kezdetével párhuzamosan kezdetben szórakozásból elkezdtem főzni, ami egy idő után abszolút hobbi lett és egy ponton be kellett látnom, hogy ez nálam már mánia.
Ez nekem egyfajta meditatív foglalkozás, amit csak az érthet meg igazán, aki szintén szenvedélyes szakács, legyen az profi vagy amatőr. A főzés szeretete nálam biztos, hogy a családból indul, nagytatám hobbi cukrász volt, édesanyám és anyósom is nagyon szeret és tud is főzni, szóval én finomságok között nőttem fel.
A hitvallásom fő mondata, hogy tiszta alapanyagokból főzzünk, és ne félig vagy teljesen feldolgozott élelmiszerekből. A kezdetekben nekem is csak annyi indokom volt, hogy nem nem állja úgy főzni, hogy valamit elkészítek, a többi részét viszont készen vásárolom, de ez egy idő után átalakult tudatosságra.
Több mint egy éve bizonyos alapanyagokat „kitettem” a konyhámból és célom lett, hogy rostokban gazdag és természetes fehérje tartalmú ételeket készítsek. Sokszor kérdezik a barátaim, ismerőseim, hogy melyik ételeket szeretem a legjobban elkészíteni. Bátran állítom, hogy nincs kedvencem, tényleg. Kedvenc nemzeti konyhám sincs és örülök, hogy létezik a „fúziós konyha” kifejezést, mert ez tökéletesen illik rám.
A kész ételben a legfontosabb, hogy finom legyen, de az eredeti szakmám miatt pontosan ugyanolyan fontosnak tartom a tálalást is, hogy szép legyen.
Ha az ember csak a családnak vagy a barátoknak főz, és nem csak jót, de szépet is tesz le eléjük, higgyétek el, értékelni fogják, ami egy plusz motivációt ad. Vágjunk is bele!
Ebbe az ételbe egy utazáson szerettem bele, az ízébe, a formájába és az egyszerűségébe. Srí Lanka ikonikus streetfood étele a Hopper, vagyis a rizspalacsinta. Még régebb első találkozásom a rizsliszttel nem sikerült túl jól, furcsálltam az állagát, az elkészült ételek meg recsegtek-ropogtak a fogaim között, nem is értettem, mire jó ez, aztán rájöttem, hogy én nem tudok bánni vele. A rizslisztet elő kell készíteni!
Készítettem egy sós és édes variációt is, hiszen a rizs palacsintának bármi jól áll, a határ a csillagos ég. Kiváló reggeli tojással vagy hagyományosan lekvárral, gyümölcsökkel.
250 g rizsliszt;
1 bögre víz;
1 bögre tej (lehetőleg növényi alapú);
1 tasak száraz élesztő;
1 tojás;
egy csipet cukor az élesztéshez
sós variációhoz: tojás
édes variációhoz: gyümölcsök
A folyamat első része a kelesztés. A rizsliszthez hozzáöntöm az élesztőt, a csipet cukrot és a pohár langyos vizet, majd jól összekeverem. Egy homogén masszát keresünk, ha túl folyékony, az se baj, csak túl száraz ne legyen, akkor pótolni kell vízzel. A kelesztéshez legalább 2-3 óra szükséges úgy, hogy ha Hoppert szeretnénk sütni reggelire, akkor a legjobb, ha már este bekeverjük az alapot. Miután megkel – ennél a lisztfajtánál nem azt kell várni, hogy nőjön a tésztánk, hanem hogy megbuborékosodjon, savanyodjon, beinduljon egy fermentálódási folyamat. Sütés előtt beleöntjük a pohár tejet és egy tojást is belekeverünk. Sima palacsintaként is süthetjük, de a Hopper varázsa nem csak az íze, hanem a formája.
Egy magasabb edényt kikenegetünk olajjal vagy vajjal, jól felforrósítjuk és úgy öntjük bele a masszánkat, majd gyorsan forgatni kezdjük az edényt, hogy a falára is feltapadjon. Egy kosárka forma elérése a cél, ugyanis miután 1-2 perc alatt megsült, bármivel tölthetjük. Ha előre tervezünk este, garantálom, hogy mutatós és finom reggelit tehetünk a család elé. Jó étvágyat!
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
A fokhagymakrémleves az egyik leghálásabb étel: kevés összetevőből, gyorsan elkészíthető, és egyszerre nyújt kényeztető, selymes élményt.
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Ez a recept nem csupán egy sós rágcsálnivalóról szól, hanem egy kis játékos alkotásról a konyhában, aminek a végeredménye pont olyan, mintha egy rajzfilmből lépett volna elő.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
Savanykás, friss, és nem csak főzeléknek jó. Vitaminokban gazdag, világszerte sokféleképpen használják, és még a fagyasztást is jól bírja. A sóska igazi tavaszi tisztító növény – mutatjuk, miért érdemes fogyasztani.
szóljon hozzá!