
Fotó: Borbély Fanni
A főzés számomra az egyetlen olyan tevékenység, amihez időponttól függetlenül mindig van kedvem és soha nem tudom megunni. Ez egyfajta meditatív foglalkozás, amit csak az érthet meg igazán, aki szintén szenvedélyes szakács, legyen az profi vagy amatőr.
2025. április 09., 08:542025. április 09., 08:54
2025. április 09., 18:072025. április 09., 18:07
A reklámgrafikus szakmám kezdetével párhuzamosan kezdetben szórakozásból elkezdtem főzni, ami egy idő után abszolút hobbi lett és egy ponton be kellett látnom, hogy ez nálam már mánia.
Ez nekem egyfajta meditatív foglalkozás, amit csak az érthet meg igazán, aki szintén szenvedélyes szakács, legyen az profi vagy amatőr. A főzés szeretete nálam biztos, hogy a családból indul, nagytatám hobbi cukrász volt, édesanyám és anyósom is nagyon szeret és tud is főzni, szóval én finomságok között nőttem fel.
A hitvallásom fő mondata, hogy tiszta alapanyagokból főzzünk, és ne félig vagy teljesen feldolgozott élelmiszerekből. A kezdetekben nekem is csak annyi indokom volt, hogy nem nem állja úgy főzni, hogy valamit elkészítek, a többi részét viszont készen vásárolom, de ez egy idő után átalakult tudatosságra.
Több mint egy éve bizonyos alapanyagokat „kitettem” a konyhámból és célom lett, hogy rostokban gazdag és természetes fehérje tartalmú ételeket készítsek. Sokszor kérdezik a barátaim, ismerőseim, hogy melyik ételeket szeretem a legjobban elkészíteni. Bátran állítom, hogy nincs kedvencem, tényleg. Kedvenc nemzeti konyhám sincs és örülök, hogy létezik a „fúziós konyha” kifejezést, mert ez tökéletesen illik rám.
A kész ételben a legfontosabb, hogy finom legyen, de az eredeti szakmám miatt pontosan ugyanolyan fontosnak tartom a tálalást is, hogy szép legyen.
Ha az ember csak a családnak vagy a barátoknak főz, és nem csak jót, de szépet is tesz le eléjük, higgyétek el, értékelni fogják, ami egy plusz motivációt ad. Vágjunk is bele!
Ebbe az ételbe egy utazáson szerettem bele, az ízébe, a formájába és az egyszerűségébe. Srí Lanka ikonikus streetfood étele a Hopper, vagyis a rizspalacsinta. Még régebb első találkozásom a rizsliszttel nem sikerült túl jól, furcsálltam az állagát, az elkészült ételek meg recsegtek-ropogtak a fogaim között, nem is értettem, mire jó ez, aztán rájöttem, hogy én nem tudok bánni vele. A rizslisztet elő kell készíteni!
Készítettem egy sós és édes variációt is, hiszen a rizs palacsintának bármi jól áll, a határ a csillagos ég. Kiváló reggeli tojással vagy hagyományosan lekvárral, gyümölcsökkel.
250 g rizsliszt;
1 bögre víz;
1 bögre tej (lehetőleg növényi alapú);
1 tasak száraz élesztő;
1 tojás;
egy csipet cukor az élesztéshez
sós variációhoz: tojás
édes variációhoz: gyümölcsök
A folyamat első része a kelesztés. A rizsliszthez hozzáöntöm az élesztőt, a csipet cukrot és a pohár langyos vizet, majd jól összekeverem. Egy homogén masszát keresünk, ha túl folyékony, az se baj, csak túl száraz ne legyen, akkor pótolni kell vízzel. A kelesztéshez legalább 2-3 óra szükséges úgy, hogy ha Hoppert szeretnénk sütni reggelire, akkor a legjobb, ha már este bekeverjük az alapot. Miután megkel – ennél a lisztfajtánál nem azt kell várni, hogy nőjön a tésztánk, hanem hogy megbuborékosodjon, savanyodjon, beinduljon egy fermentálódási folyamat. Sütés előtt beleöntjük a pohár tejet és egy tojást is belekeverünk. Sima palacsintaként is süthetjük, de a Hopper varázsa nem csak az íze, hanem a formája.
Egy magasabb edényt kikenegetünk olajjal vagy vajjal, jól felforrósítjuk és úgy öntjük bele a masszánkat, majd gyorsan forgatni kezdjük az edényt, hogy a falára is feltapadjon. Egy kosárka forma elérése a cél, ugyanis miután 1-2 perc alatt megsült, bármivel tölthetjük. Ha előre tervezünk este, garantálom, hogy mutatós és finom reggelit tehetünk a család elé. Jó étvágyat!
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
szóljon hozzá!