Cuzic Melinda: nem lehet valamit jól csinálni, ha ragaszkodunk a hivatalos munkaidőhöz
A külföldre távozott ismerőseim közül tízből hét-nyolcan szívesen hazajönnének, ha tudnának, és lenne miért. Odakint mindig idegen marad az ember, bármilyen jól is végezze a dolgát – mondta lapunknak Cuzic Melinda háziorvos. A szovátai doktornő nyerte el idén a Kárpát-medencében meghirdetett Az év praxisa pályázat erdélyi elismerést. A nagyenyedi származású orvosnőt páciensei ajánlották és a közönségszavazás során ő nyerte el a legtöbb voksot.
2018. szeptember 14., 13:442018. szeptember 14., 13:44
– Mit jelent Önnek ez a díj?
– Nagy-nagy örömet. Egyfajta csodát, mert manapság már nem a jó dolgokra figyelünk, és nem a jó elismerésére törekszünk, hanem sokkal inkább a rosszra koncentrálunk.
– A betegei javasolták, ami azt jelenti, hogy jó a kapcsolata velük.
– Igen. A versenynek két része volt, az első, amikor a páciensek ajánlottak, és egy második rész, amelyben már lehetett szavazni, bárki szavazhatott.
– Mióta orvos Szovátán?
– Több mint tíz éve dolgozom itt. Marosvásárhelyen kezdtem a pályafutásomat, Kikeli professzor volt a vezetőm, rezidensként Tocaciu doktornő mellett dolgoztam. Ezt követően gyermeknevelési szabadságra mentem. Mielőtt az lejárt volna, változott a törvény, döntenem kellett, hogy alkalmazott leszek valahol, vagy vállalok egy praxist. Úgy döntöttem, a férjem kérésére, hogy Szovátára jövök, ő már itt dolgozott, és akkor én is idejöttem.
– Könnyen beilleszkedett?
– Akkor úgy éreztem, hogy nagyon nehéz a beilleszkedés, főleg, ami a nyelvi szempontokat illeti. Ugyanis fele annyira sem beszéltem magyarul, mint most, tulajdonképpen meg kellett tanulnom a magyar nyelvet, bár még most sem beszélek elég jól.
– Hány pácienst lát el?
– Mint általában minden családorvosnak itt Szovátán, nekem is több mint kétezer beteget kell ellátnom. Persze az idő mindig túl kevés ahhoz, hogy mindenkire elégséges legyen, de
Ilyen a rendszer, ezen mi nem tudunk változtatni, és szerintem hosszú távon még rosszabb lesz, mert a családorvosok közül sokan nyugdíjba vonulnak a következő években, és akkor még több munkára számítok. De mindezek mellett igyekszem minden páciensemre elégséges időt szánni, meghallgatni őket.
– Eleve háziorvos szeretett volna lenni, vagy így alakult az élete?
– Én akartam az lenni. Tudom, sokan úgy gondolják, hogy az lesz családorvos, akinek nem sikerült más szakosodás. Abban az évben, amikor én rezidens vizsgára jelentkeztem, első alkalommal lehetett külön családorvosira is jelentkezni. Akkor még nem tudtuk, hogy milyen törvények és törvénymódosítások lesznek. Sokáig pszichiáter akartam lenni. Sokat jártam a pszichiátriai osztályra praktikázni a nyári vakációkban, önkéntesként, Nagyenyeden. De aztán már ott, a kórházban rájöttem, hogy nem nekem való, és akkor felmerült a kérdés, hogyan tovább. Arra gondoltam, családorvos leszek, hiszen többféle pácienssel tudok találkozni, más-más emberekkel, és így nem válik rutinná a munkám, amitől tartottam.
– Hogy érzi, háziorvosként szükséges valamilyen külön adottság a munkájához, a hivatásához?
– Sokkal-sokkal több türelemre, együttérzésre van szükség, mert a rendszer, amiben dolgozunk és a problémák, amelyek a rendszeren belül adódnak a türelmünket is próbára teszik. A bürokrácia ellenére – ami sok időt elrabol – nagy odafigyeléssel kell a betegekkel bánni.
– Ha a beteg hívja, kimegy házhoz?
– Gyakran adódik Szovátán ilyen eset, most is onnan jövök, három hívásom volt olyan betegektől, akik nem tudtak bejönni a rendelőbe. Természetesen minderre kell a plusz energia, az idő, hiszen
De ez hozzátartozik a hivatáshoz, nem lehet valamit jól csinálni, ha ragaszkodunk a hivatalos munkaidőhöz. Van eset, amit gyorsabban meg tudok oldani, vannak helyzetek, amikor sok időre van szükség.
– Nem készült soha külföldre, hogy ott vállaljon munkát orvosként?
– Lett volna rá lehetőségem, de egyebek mellett a család miatt is úgy döntöttem, hogy nem megyek, és nem is bánom. A külföldre távozott ismerőseim közül tízből hét-nyolcan szívesen hazajönnének, ha tudnának, és lenne miért. Odakint mindig idegen marad az ember, bármilyen jól is végezze a dolgát
Háromszáz jelölt
Az év praxisa a Kárpát-medencében pályázatra háromszáz háziorvost ajánlottak. Az elismerést tíz határon túli és tíz magyarországi háziorvos vehette át Budapesten. A szavazatok alapján Erdélyben az első Cuzic Melinda lett Szovátáról 4671 szavazattal. A doktornő 2001-ben végzett a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
Hódok, vidrák, környezetvédelmi civil szervezetek, és a bányakatasztrófa megelőzésének meghiúsítása – sok szóbeszéd terjed arról, hogy védett vadfajok óvása is hozzájárult a parajdi sóbányával történt tragédia bekövetkezéséhez. De mi az igazság?
Parajd térségében két műszakban dolgoznak a kotrógépek, hogy tartani lehessen a Korond-patak elterelésének július eleji határidejét – jelentette ki az ügyvivő gazdasági miniszter a szerdai kormányülés után.
A parajdi sóbánya helyzetét gyorsan rendezni kell, és a vétkeseket felelősségre vonják – jelentette ki a szerdai kormányülés után a környezetvédelmi miniszter.
Az Aquaserv és a marosvásárhelyi regionális vízügyi igazgatóság szerdán végzett méréseinek eredményei szerint a Kis-Küküllő mentén lévő 16 településen a vezetékes víz sókoncentrációja még mindig magas, emberi fogyasztásra alkalmatlan.
A Mikó-vár falai között nyílt meg Berecz András Szívverés a magasban című fotókiállítása, aki most képekben mesél. Nemcsak a harangokat mutatja be, hanem azt a lelki világot is, amelyet összekapcsolnak a Kárpát-medence magyarságában.
A Sepsiszéki Székely Tanács által a trianoni döntés évfordulójára idén 33. alkalommal megszervezett rendezvény neves vendégekkel zajlott szerdán Sepsiszentgyörgyön: tárlatnyitás és koncert is része volt.
A kormány úgy döntött, hogy a megduplázza a közmédia Összetartozunk - Összefogás Székelyföldért című egész napos adománygyűjtő műsorában befolyt felajánlásokat, tehát „minden felajánlott forint mellé odatesz még egyet”
Az élővilágot és az ivóvízellátást is veszélyezteti a bányaszerencsétlenség miatt megnövekedett sókoncentráció a folyóvizekben. A szakértők szerint a Korond-patak és a Kis-Küküllő vizének és élővilágának megfigyelésével mérsékelhetők az ökológiai károk.
Meg kell őrizzük a nemzetünket összetartó belső határainkat, amihez mindennapos cselekvésre van szükség – hangzott el szerdán, a Nemzeti Összetartozás napján Székelyudvarhelyen, a Millenniumi emlékműnél.
Ökölként csapott le a békediktátum az országa és szétszakította azt. De a lelki térképünkön közel érezzük magunkat ma is egymáshoz. Ma nem versengenünk kell, hanem segítenünk, szolgálnunk egymásnak.
szóljon hozzá!