– magyarázta. Hozzátette, mindazonáltal ez a koronaforma egyedülálló, hiszen sem a keresztény, sem a kereszténységen kívüli kultúrákban nincs párja. Az aranyműves elemzése bizonyította, hogy a keresztpánt az abroncshoz és az abroncs a keresztpánthoz készült a 4. században.

„A korona egységes tervezését mutatja még a technológiája, az aranymetszés arányrendjének érvényesülése és a következetesen fölépített jelképrendszer. A Szent Korona abroncsán lévő zománcképek felirata görög, azaz a földi, világi tudományok nyelve, a keresztpántján lévő zománcképeké latin, azaz az Egyház és Róma nyelve. Formáját tekintve a korona a közép-ázsiai hun keresztpántos koronák formáját követi” – részletezte az esperes.

Arra is kitért, a korona készítésének idejét magyarázva, hogy

Ez a helyzet a Kr. u. 4. század 70-es éveiben állt fenn a Kaukázus térségében a közép-ázsiai hunok Nyugatra vonulása idején, akik 373-ban elhagyták a Kaukázus térségét. Ekkor a megrendelő és a készítő műhely szétvált, így a 373-as évszámot kell a Korona elkészítésének lehetséges fölső határaként elfogadnunk – nyomatékosította.  Hozzáfűzte, az őskrónika szerint ekkor halt meg Hunor, a hun nagykirály, ő lehetett a Hun Birodalom Koronájának és a hozzá tartozó királyi és királynői ékszerkészlet megrendelője.

A felségjelvény bemutatóját követően újabb történelmi háttérismertető következett az előadásban, az esperes beszélt Attila hódításairól, a hunokról és avarokról, akik a koronát tovább örökítették. Ekkor 568-at írunk. „Később 791–796 között Nagy Károly frank uralkodó öt rablóhadjáratban kifosztotta az Avar Birodalom központi kincstárait, a kincsek között volt az avarok jogara és a Korona is” – mesélte.  Hozzátette, 800-ban Nagy Károly Rómában a koronával koronáztatta magát császárrá, halála után a felségjelvénnyel együtt temették el. Sírkamráját 1000-ben III. Ottó német-római császár feltáratta, ahol megtalálta a koronázási jogart és a koronát. A jelvényeket korábban a lengyel uralkodónak ígérte, miközben azt István magyar fejedelem is (vissza)követelte.

II. Szilveszter pápa, egy látomás hatására, végül István magyar fejedelemnek adta át a koronát. Az előadó szerint

„A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt beavató koronája. A zárt korona jelzi a szuverén földi hatalmat” – mondta. Szent István végül 1038. augusztus 14-én a Szent Korona képében fölajánlotta Magyarországot Szűz Máriának, a Magyar Királyság koronázási ékszeréből Szűz Mária tulajdona és a magyar állam jelképe lett.

– sorolta.

A kizárási jog, vétó

A vétójog a pápaválasztás befolyására a német, francia, spanyol, osztrák uralkodók által igényelt jog. „A döntő szavazás előtt egy alkalommal egy bíboros által tiltakozhattak a jelölt megválasztása ellen” – jegyezte meg az előadó. Ezzel a joggal több uralkodó is élt. Utoljára 1903-ban I. Ferenc József az Osztrák-Magyar Monarchia császára, aki a franciabarátként ismert Rampolla bíborossal szemben alkalmazta, így a francia páholy (szabadkőművesek) haragja a magyarokra is rázúdult. Ezek után ugyanis arra törekedtek, hogy feldarabolják a közép-európai monarchiát, és mint az esperes fogalmazott, mindent megtettek azért, hogy az „osztrákok helyett a magyarokon verjék el a port”. Hozzáfűzte,

ugyanis az osztrák-magyar császár vétózásának a francia páholy haragja lett a következménye. A vétójogot egyébként X. Szent Pius pápa 1904-ben megszüntette.