Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

21:32

Külön egységet hoznak létre a SRI-n belül, amely a korrupció visszaszorításával foglalkozik majd

21:24

A mérkőzés feléig bírták a sapientiások Galac ellen

21:10

Kiskorú betörők hatoltak be a házába mialatt kórházban feküdt, de a szomszéd résen volt

21:09

Kitartott a GYHK korai előnye a székely hokirangadón

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Gépjárműadó: mennyit fizetünk jövőtől?

Harmadikos diák tombolt az iskolában, pedagógusok is megsérültek

Hármas ikrek születtek a csíkszeredai kórházban

Már ma éjszaka éles fordulás várható az időjárásban

Újabb részlet derült ki a szépvízi tragédia kapcsán

Szondy Zoltán a Lex Novákról: ez gyakorlatilag egy bohócparádé

Gépjárműadó: mennyit fizetünk jövőtől?

Csendesebb lehet az idei szilveszter a megszokottnál

A legmagasabb szinteken is elismerték Prohászka-Rád Boróka oktatói munkáját

Az RMDSZ színeiben folytatná Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós függetlenként megválasztott polgármestere

A szerencsén múlt az élete – '56-os szabadságharcossal találkozhattak a székelykeresztúri diákok

Fotó: László Ildikó

Tizenhat évesen az 1956-os forradalomban harcolt, pénteken rendkívüli történelemórán mutatta be az eseményeket a Corvin-közi pesti srác, Varga János. Történetüket Kolozsváron és Székelykeresztúron is sok diákkal ismertette meg.

László Ildikó

2024. október 26., 17:062024. október 26., 17:06

Rendkívüli történelemórán vehettek részt a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium diákjai pénteken, hiszen az 1956-os forradalomról a Corvin-közben harcoló pesti srác, Varga János tartott előadást, aki akkor 16 évesen került a forradalmárok közé, és többedmagával harcolt a szabadságért. Varga Jánost Huth Gergely, a PestiSrácok főszerkesztője kérdezte az '56-os eseményekről és az azt követő évekről. Jani bácsi részletbe menően mesélt az október 23-i eseményekről, arról, hogy ő hogyan élte meg a szabadságharcot és milyen következményekkel járt mozgalmuk.

Történetét október 23-ával kezdte. Először külső megfigyelője volt az eseményeknek, de munka után csatlakozott a tömeghez, így vonultak az Országházhoz, ahol Nagy Imre segítségét kérték és követelték. A zúgolódó tömeg hatására lekapcsolták a vörös csillagot, amely a kommunizmust szimbolizálta. Ezt követően

a tömeg egy része a Magyar Rádióhoz vonult, ahol szerették volna beolvasni a 16 pontba szedett követeléseiket, ám a rádiónál többeket letartóztattak.

Jani társaival Sztálin szobrához ment, és azt tervezték, ledöntik a diktatúra és egyben sok szenvedés jelképét.

Fotó: László Ildikó

„Nem úgy volt, ahogy elképzeltük, hogy a több méteres bronz szobrot csak úgy elmozdítjuk. Három-négy teherautót rákötöttünk, de mind leszakadtak a drótkötelek” – részletezte. Akkor úgy tervezték, felrobbantják a szobrot, de várakozás közben hírt kaptak, miszerint a rádiónál társaikat gyilkolják az ávósok, ezért főleg fiatalok teherautóra pattantak és a rádióhoz igyekeztek.

„Bentről lőttek ki a tömegre, akik nem bántottak egyébként senkit, csak átkozódtak és szitkozódtak. Amikor odaértünk, akkor láttunk egy fiatal egyetemistát, akit már lelőttek.”

Ezek után egész éjszaka fegyvereket próbáltak szerezni társaiknak, akik a harcokban részt vettek.

Fotó: László Ildikó

Tüntetésből mészárlás

Október 25-én az Országház előtt nagyon sokan vesztették életüket.

Az volt az egyetlen szerencsém, hogy nem az elsők között voltam a tüntető tömegben, mert aki bement az országház előtti térre, azok nagy része meghalt. Tizenegy óra körül elkezdődött egy óriási nagy mészárlás. Mészárlásnak kell mondanom, mert senkinél nem volt fegyver. Emberek százait lemészárolták”

– emlékezett vissza Jani bácsi. Ők többen lebuktak a sortűz elől és addig várakoztak, amíg teljesen elcsendesültek a fegyverek. Később órákon keresztül szedték össze a sebesülteket a térről, majd a halottakat is.

Fotó: László Ildikó

Másnaptól már nagyon komoly lőállásokat kellett kialakítaniuk, hogy megfékezzék a szovjet katonákat. „Az volt a mi feladatunk, hogy megakadályozzuk, hogy az Üllői úton bemerészkedő szovjet alakulatok bejussanak a Vajdahunyad utcán a Corvin-közre és a Főparancsnoksághoz. A csatározás és az, hogy ne engedjük be a katonákat, eltartott a 28-ai tűzszünetig” – mesélte Jani bácsi.

A szerencsén múlt az élete

November 4-én lövedékszilánkok megsebesítették a fejét, és kórházban kapott ellátást, azonban onnan is menekülniük kellett. „Bekiabáltak a kórházi kötözőhelyre, hogy aki tud mozogni, tűnjön el, mert jönnek a ruszkik és belelőnek még a betegekbe is a kórházban” – részletezte.

Visszatért a Corvin-közre, ott lőszereket adagolt társainak, akik egy páncéltörő ágyút kezeltek.

Hogy életben maradtam, az volt a szerencsém, hogy én adagoltam ezeket a lőszereket és amikor kifogyott a ládából, visszamentem a lépcsőház elé. Abban a pillanatban egy óriási robbanás volt, szétlőtték a páncéltörő ágyúnkat”

– mesélte Jani bácsi. Később társaikkal elrejtették fegyvereiket, elvonultak a Szabadság hegyre, majd idővel civilbe öltöztek és hazaszállingóztak.

A végzetes csoportkép, amely alapján azonosították a Vajdahunyad utcai szabadságharcosokat

Fotó: László Ildikó

Napokig tartottak még tüntetések, munkássztrájkok, néma, csendes tüntetések, ezeket nagy sortüzekkel tudták elfojtani a kommunisták, és csak fél évvel később kezdődött az igazi megtorlás.

Jani bácsiékat egy csoportkép alapján ismerték fel és gyűjtötték össze lakhelyükről. Börtönbe kerültek és elítélték őket.

Jani bácsit fiatalkorú elkövetőként tizenhárom év börtönre ítélték, három bajtársa, Sticker Katalin, Tóth József és Káta-Sörös József halálbüntetést kapott. Wittner Mária egészen 1971-ig börtönben volt – ismertette Huth Gergely.

Fotó: László Ildikó

„A levert forradalom után miért lett sokkal jobb az élet? Azért, mert a kommunisták rájöttek, hogy nem lehet ennyire sanyargatni az embereket, hogy jóformán alig volt kaja. Nagyon lényeges változás volt.

Nektek az lesz a feladatotok, hogy tanuljatok, és soha ne fogadjatok el olyan helyzetet, amiben nektek kevesebb jut, mint amennyiért a szüleitek harcoltak, meghaltak, börtönben voltak. (…) Becsülettel gondoljatok azokra az áldozatokra, akik életüket adták oda, hogy az utókor majd jobb életet éljen”

– mondta útravalóul a történelemóra lezárásaként Varga János.

Udvarhelyszék Székelykeresztúr