Színésznő szeretne lenni Gyergyószék legjobb magyar érettségizője

A biológia sem volt nehéz, de személy szerint a próbaérettségi tétele biológiából nekem jobban tetszett, egyszerűbb témák voltak kikérdezve anatómiából. A magyar tétel összességében nézve nem volt nehéz, viszont a harmadik tétel témája nekem nem tetszett. Persze az adott művet, amit választottam, kellőképpen be tudtam mutatni, de szerintem egy túlzottan zárt témát kaptunk, ami csak alig pár műre volt érvényes. Jobban örültem volna egy tágabb, színesebb témának, amit több műre is rá lehetett volna húzni.

– Az érettségi diplomán túl mit kaptál te az elmúlt négy év alatt, mit adott neked az élethez a Salamon Ernő Gimnázium?

– Ez az iskola az elmúlt éveim legmeghatározóbb pillanatait nyújtotta számomra. Olyan tapasztalatokat szereztem itt, amelyek a karakteremet teljesen átformálták. Ha most a kicsi nyolcadikos Ilkát összehasonlítanánk a jelenlegi énemmel, egy teljesen más személyt látnánk.

Persze, voltak negatív tapasztalataim is a négy év során, viszont ezek tanítottak meg arra, hogy a későbbiekben másképp cselekedjek. Lehet nagy szó, de ezek tettek bölcsebbé. Nem lehet egy szóval, vagy egy mondattal kifejezni azt az érzést, amit számomra ez az iskola adott, de azt el tudom mondani: legbelül úgy érzem, hogy egy kis részem itt marad, és büszkén fogok a jövőben is visszagondolni arra, hogy Salamonos voltam.

– A Facebook-oldaladon látom, hogy nemcsak a tanulás töltötte ki a középiskolai éveidet, hanem aktívan részt vettél más tevékenységekben is: Csalamádé, azaz színjátszás, Salamon’s Orchestra, azaz zenélés, néptánc...

– Hát, igen… az biztos, hogy a középiskolás éveim cseppet sem teltek unalmasan. Én mindig is egy olyan személy voltam, aki nyitott az új dolgokra, szeret emberek között lenni, és mindenben benne lenni. Az iskola zenekara már kilencedikes koromban felkarolt, a zenetanárunknak köszönhetően, aki már korábbról ismert és tudta, hogy szép hangom van. A Salamon’s Jam Orchestra volt az a közösség, akik által nagyon sokat fejlődtem (úgy a hangom szintjén, mint a színpadon való megjelenésemben), és akik által úgy éreztem, hogy szárnyalok.

Az Egy Popfesztiválban Beverly-t játszva éreztem rá arra, hogy engem ez a világ teljesen magába szippantott. A Dzsungel könyve Bagirájaként pedig már tényleg kezdtem biztos lenni abban, hogy ez az, amivel a jövőben foglalkozni szeretnék. Mindkét előadást a Figura társulat egyik színésze, Kolozsi Borsos Gábor rendezte, általa figyeltem fel a Csalamádé színjátszó táborra is. 2022 nyarán vettem részt a 7. Csalamádé táborban, ami egy elképesztően jó élmény volt (a poloskákat leszámítva). Ez a tapasztalat is arra engedett következtetni, hogy a színészet világa nagyon magával tud ragadni.

Az SDT (Salamon Diák Tanácsa) által tanultam meg az emberekkel való hatékony közös munka művelését: azt, hogy hogyan kell egy csoportot vezetni és annak tagjait összehangolni. A sok összerázó, képzéshétvége, Gólya Camp munkája segített hozzá, hogy nyitottá, barátságossá és közvetlenné váljak.

Biokémiásként azt tapasztaltam, hogy mindenből ugyanolyan mennyiségben tanultunk, nem csak a főtantárgyakból, ami azért eléggé megterhelő volt. Ha bizonyos tantárgyakat egyáltalán nem, vagy sokkal kevesebb órában tanítanának, az ember jobban tudna fókuszálni a saját szaktantárgyaira, és ezáltal több információ megmaradna a későbbiekben is.

– Mit üzennél a fiatalabb generációnak, főként azoknak, akik most kerülnek be a középiskolába?

– Azt, hogy mindenképpen fontos a tanulás, az órán az odafigyelés, de akkor fog igazán boldog emléknek megmaradni ez a pár év, ha minden lehetőséget megragadnak. Legyenek bátrak, ne féljenek a kudarcoktól, ezek csak még tapasztaltabbá teszik majd őket. Vegyenek részt az iskola rendhagyó programjaiban, nemcsak mint résztvevők, hanem akár mint szervezők is. Használják ki jól azt az időt, amit ebben az épületben töltenek.

– Milyen egyetemre készülsz, milyen életpályát szeretnél magadnak?

– Már említettem, hogy a színészet világa áll hozzám a legközelebb. Ezért színművész szakra szeretnék felvételizni. Tudom, napjainkban ez egy eléggé telített szakma és nem könnyű művelni, de éppen ez a kihívásos helyzet teszi számomra izgalmassá – többek között. Szeretek a színpadon mozogni, különböző érzetek hatására karakterek bőrébe bújni, felfedezni magamban a különböző arcaimat. Reménykedem benne, hogy úgy hozza a sors, meg a szerencse, hogy már idén neki tudok kezdeni az egyetemi éveimnek ezen a szakon.