Székelymoson, a megosztott falu

Ám amikor előbukkant a Huși városi püspök esete, megindult a slatinai és buzăui püspökök körüli botrány, összekapta magát. Gyorsan megfosztották papi tisztségétől, hogy mentsék a még menthetőt. Persze, ő is összekapta magát. Kilépett, hogy dolognak ne legyen olyan íze, hogy kirúgták. És rögtön utána elkezdett folklórfesztiválokon fellépni. Így aztán

És nem is rosszul, már ami a dolgok anyagi oldalát illeti. Egyesek védőfalként veszik körül, mások el szeretnék űzni, mintha ördög volna. Amikor a riport szerzője a faluban járt, a templom körüli házak hallgatásba burkolóztak. A kapuk zárva, a függönyök mögül kutakodó tekintetek pásztázták az idegent. Magam is megtapasztaltam ezt az állapotot, amikor a faluban jártam. Épp aznap volt, amikor az érsekség küldöttsége járt a faluban. Fekete luxuskocsik, DUH rendszámtáblájú járgányok – ez az ő tulajdonát képezik – rótták az utat. Alig volt ember az utcán, s aki volt, az is ellenségesen méregetett. Csak a tévéstáb téblábolt látszólag céltalanul, hogy az érsekség asztaláról lehulló morzsákat felcsippentse. Ajánlatosnak láttam elhúzni onnan.

A PressOne által publikált riport szerzője szerint az emberek már alig beszélnek egymással, mert két táborra szakadtak. A 18 év alatt, amíg papként szolgált,

Messze földről jöttek emberek, hogy rontást tegyen valakire, vagy rólunk vegye le a rontást. Szépen énekelt, nagy pátosszal prédikált – mondja mosolyogva egy helybeli kisvállalkozó, Petru Matei, aki esküdt ellensége a papnak. A mosoly mögül folytatja – 300-an, 500-an is voltak egy-egy alkalommal, be sem fértek a templomba, kinn kellett az istentiszteletet megtartani az udvaron. Néha háromszor annyian voltak, mint a falu teljes lakossága. Jöttek beteg emberek, akik inkább ezt választották, mint az orvost, mert elterjedt a híre, hogy gyógyítani tud.

Úgy hitték, kiűzi az ördögöt az emberekből. S ezekért pénzt kért. Háromszáz, ötszáz lejt esetenként. Nem hiába van Kolozsváron nyolc hivatalosan vett lakása. A faluban is legalább tíz háza van.

Akárcsak egy földbirtokos, helyi báró, semmi nem történhet a faluban az ő tudta és engedélye nélkül. Amíg még élt a csodapapi nimbusz, amikor háromszázan, ötszázan jöttek egy-egy misére, sokan maradtak másnapra is. Merthogy a pap előjegyezte őket. Ördögűzésre, rontástételre, -levételre, meg ki tudja, mi mindenre még. Ilyenkor a falubeliek adtak szállást. Fejenként 20–30 lejért, ami nem sok, de a körülmények is szegényesek voltak. Egy ágy, udvari fabudi, mosdás lavórban. De az a néhány lej is jól fogott az idős, jövedelem nélküli lakosoknak. Csoda-e, hogy az ex-pap pártján vannak? A pap házaiban a szállás drágább volt. Amióta ez megszűnt, a szegénység szele még jobban lengedez Mosonban.

A helyi kocsmába mára már csak az ex-pap traktoristái tévednek be. Egy kávéra, egy sörre, hogy agyonüssék az időt. A tulajdonos azt mondja, amikor még dőltek az emberek a faluba a pap miatt, volt olyan, hogy napi ezer kávét is kiszolgált. Meg ételt, meg üdítőt. Most...

A három helyi boltban – mert ennyi van Mosonban – ugyancsak megállt az élet. A falu fénykorában a templom kapujában a helybeliek fánkot, házikenyeret, zöldséget, pálinkát, meggylikőrt, fonott szatyrokat árultak. De nem árulhatott bárki, csak a paphoz közel állók. Ma már ezek sincsenek. Ugyanaz a forrás elmondja – jöttek az emberek Vasluiból, Konstancáról, két három napra jegyezte elő a pap, s akkor ők maradtak, megszálltak Pomohaci valamelyik jó emberénél. Akivel elbeszélgettek, elmondták a bajaikat, az meg jelentette a papnak, amit hallott. Aztán amikor a szegény „zarándok” a színe elé került, az már szinte mindent tudott róla. Persze, hogy ettől a szerencsétlen majd hanyatt vágta magát.

A szomszéd falu, a két kilométerre levő Vece ortodox templomába mostanság negyven ember is eljön. Ők a kontra-Pomohaciok. Egy öregasszony elmondja a riporternek: hagyjon minket békében Pomohaci. Mi tudjuk már 10-11 éve mivel foglalkozik. Menjen innen el, hagyjon minket békében. Amikor a paplakba szeretett volna bemenni a riporter – ahol a függöny mögül az ex-pap figyelte a világot –, két asszony és négy férfi állja útját. Akár verekedni is képesek. Hatan egy ellen. Ezek az emberek nem mennek a marosvásárhelyi ortodox érsekség által ide küldött pap istentiszteleteire. Pedig az jön, önként, ingyen misézik. De ők nem.

A mosoni ortodox templom mennyezetén ikon, Krisztus-kép. Sokan esküsznek arra, hogy az arc a Pomohacié.