Borboly Csaba a borzasztó medvetámadás apropóján több évnyi lemaradást hozott be, olyan lemaradást, amire mi, székelyek ezúttal kivételesen tényleg büszkék voltunk. Igen, mi büszkék voltunk arra, hogy nálunk még nem létezik alternatív valóság, mi még a Kant-i filozófiai magasságokban szárnyaltunk:

Borboly Csaba azonban két nap alatt több évszázadot „dolgozott le”, és bebizonyította, hogy csak az a valóság létezik, ami számára kedvező.

A tanácselnököt nem a tények foglalkoztatták, hanem a szereplési vágy. Ha nem lenne igazunk, akkor a hétvégi eseménybeszámolók másként történnek. Ő ugyanis

Amikor a sajtó, munkáját végezve több forrásból – szemtanúk beszámolói, a mentőszolgálati bejelentés – megerősítve kidomborította, hogy nem pont úgy történt az eset, ahogy Borboly Csaba saját Facebook-oldalán megírta, a tanácselnök kifakadt és

Időközben a rendőrség a tanúvallomásokra alapozva is megerősítette, hogy a korábban alkoholt fogyasztó kőrispataki férfi valóban túl közel merészkedett a bocsos medve barlangjához, mi több, fával dobálta azt, így bőszítve fel a vadállatot. E fejlemények – Borboly esetében nyilván alternatív tények – tudatában az elnöknek egy dolgot kellett volna tennie, kiad egy közleményt egyetlen mondattal: „Az újabb fejlemények birtokában elnézést kérek az érintett újságíróktól, ugyanakkor arra kérek mindenkit, hogy segítsünk erkölcsileg és anyagilag az árván maradt gyerekeknek és nagymamájuknak”. Borboly Csaba nem ezt tette,

Teljesen felesleges volt ez a csörte, szinte elsikkadt a történetben, hogy az ember és a vadállat együttélésének problémáját továbbra sem sikerült kielégítő módon rendezni.