Radnótitól a Quimbyig: beszélgetés erdélyi poétákkal a költészet világnapján

– fogalmazott László Noémi.

Amikor arról kérdeztük, költőként hogyan látja, manapság mit olvasnak az emberek, azt mondta, számít a költő személyes varázsa, a vele való élő kapcsolat. Lackfi Jánost, Szabó T. Annát is a népszerű költők közé sorolta, főleg mióta a Facebookon hangsúlyosan jelen vannak. Erdélyben ez főként azokat jelenti, akik a slam poetry mozgalomban tevékenykednek. Amikor a kihívásokról kérdeztük elmondta,

hogy ki ne fogyjon a témából, de maradjon önazonos, vagy mindig képes legyen újabb és újabb, hiteles költői énnel előállni. „Én az önazonosság és a személyes élmény híve vagyok” – mondta.

Balázs Imre József

„Nincs egyetlen kedvencem, de a számomra fontos versekhez általában valóban kötődik egy-egy emlék, hogy hogyan, mikor találkoztam vele, kinek a kézírásával olvastam először valamelyik Hervay Gizella-verset; hogy Kemény István verseskötetét, A néma H-t egy udvarhelyi boltban vettem, amelyik abban a formában csak nagyon rövid ideig létezett a vonatállomással szemben; hogy Szilágyi Domokos versei valamikor kamaszkoromban érintettek meg először” – mesélte. Mostanában leginkább gyerekverseket írt, mert érzékeli bennük a közvetlenségnek és a konkrétságnak egy olyan lehetőségét, amit egyébként nem könnyű megteremteni.

– véli. Számos versét megzenésíti, és felolvasóestjein így adja elő őket. Egyébként úgy tapasztalja, hogy a legtöbb felnőtt az iskolai évek elmúltával dalszövegek formájában találkozik újra a költészettel.

Farkas Wellmann Éva

Gyerekkora óta szenvedélyes olvasó, így rengeteg szívéhez közel álló költemény van. Az utóbbi évek egyik nagy és számára megrázó lírai élményét emelte ki. Ezt Tóth Krisztina A világ minden országa című verse adta számára, amiért „úgy tud beszélni a halálról meg az ahhoz való viszonyulásról, hogy nem válik patetikussá, sőt kendőzetlenül őszinte, de mégis fontos, szívfacsaró dolgokat mond ki”. A kortársak mellett szívesen olvas klasszikusoktól, de induló költőktől is. A nyugatos lírikusok mai napig lenyűgözik, és van egy titkos régi kedvence is, Berzsenyi Dániel.

– fogalmazott. Azt különösen bosszantónak tartja, amikor a fiatalokat próbálja bárki megbélyegezni, mert nem olvasnak. „Éppen az internetnek köszönhetően nagyon sokan olvasnak. Felvillan egy vers a képernyőn, az ember rákattint, elolvassa. Szokás manapság temetni a költészetet, de én éppen ellenkezőleg gondolkodom erről” – mondta.

„Hangulat és nyugodt lelkiállapot kell ahhoz, hogy olvassunk. A mai életmódunk nem igazán biztosítja ezt.” Úgy véli, ahhoz, hogy egy költő haladni tudjon a korral, elsősorban

Az információáradat miatt mára annyira érzéketlenek lettünk, hogy nagyon nehéz elérni az ingerküszöbünket. Meghökkentő dolgokat kell írni, hogy elolvassák. „Én már csak gyerekeknek írok, őket még meg lehet érinteni egy-egy játékos, dallamos költeménnyel” – fogalmazott Nagyálmos Ildikó.

Bálint Tamás

„Rengeteg kedvenc versem van. Életkortól, helyzettől függ, hogy éppen melyik a kedvenc, Az öreg néne őzikéjétől kezdve Poe Külön című verséig, József Attila vagy Szabó Lőrinc, tényleg nem emelnék ki semmit” – fogalmazott költőtársaihoz hasonlóan. Számára

és sokszor már az okát is elfelejti a kedvenccé vált költeménynek, de a vers megmarad emlékezetében – mesélte. Nemcsak kedvenceket olvas, hanem újdonságokat is a klasszikusok mellett, „már csak azért is, hogy új kedvencekre találhassak, ezért mindenevő vagyok az irodalomban” – fogalmazott. Azt vette észre, hogy mélyült a szakadék azok között, akik szinte soha semmit nem olvasnak és akik rendszeresen olvasnak,

– vélekedik az olvasási szokások átalakulásáról.