A cikkünk témáját képező egykori templom 1844-re épült fel, ám ez források hiányában nem volt egyszerű feladat, így huszonhat évig folytak a munkálatok. Közmunka zajlott, illetve a feljegyzések szerint az emberek még Nagyenyedig is elmentek pénzt kérni a nemes célra. Felszentelése után a talaj mozgása, illetve egy földrengés miatt folyamatosan romlott az épület állapota, míg az 1970-es évekre annyira rossz lett a helyzet, hogy a hajó részt el kellett bontani. A vastag falakkal rendelkező torony, ha az eredeti méretéhez képest bontottak is le belőle, máig fennmaradt és harangozás címén használatban van.

Ennek, az egyháznak, illetve a helyiek adományának köszönhetően elkezdődhetett a torony állagmegőrzése, ami egyebek mellett a tetőszerkezet, illetve a feljáratok felújításából és vakolásból áll. Persze a harangok továbbra is ott maradnak. A lelkipásztor arra is kitért, hogy

Szeretnék ugyanis egyfajta kilátóvá alakítani, ahová a turisták is szívesen felmennének, valamint a környezetét is rendeznék. Ez nyilván jelentősebb munka, így várniuk kell vele, amíg sikerül előteremteni a szükséges anyagi forrásokat. Egyelőre megteszik, amit lehet, és remélik, hogy így stabil marad az épület – „bár ebben sohasem lehetünk biztosak, hiszen azt mondják, hogy amíg a sükői asszonyok a piacon árulták a cseresznyét, a házuk egy centit csúszott” –, ami szerencsére 1977 óta nem mozdult el.

Zsombori Levente felsőboldogfalvi polgármestertől is érdeklődtünk a munkálatokról; mint mondta, ők is fontosnak tartották a torony megőrzését, így helyi pályázataik révén igyekeztek segíteni.