Megbélyegzett sorsok

László annak a generációnak a túlélője, amelyből mintegy tízezer 1985 és 1992 között született gyerek HIV-vírussal fertőződött meg Romániában. Most már felnőtt, egyetemre jár, semmiben sem különbözik hasonló korú társaitól – látszólag. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. Hétéves korában fedezték fel nála a fertőzést, azóta is minden hónapban több ezer eurós gyógyszeres kezelés segítségével küzd az immunrendszert megtámadó vírus ellen. A „megfertőzött generáció” túlélői közül tehát egyik sem mondhatja el, hogy könnyű számára az élet. Előítéletekkel, kirekesztéssel kell szembenézniük nap mint nap, a legrosszabb azonban az, amikor az egészséges ember számára oly egyszerűnek tűnő fogorvosi kezelést is megtagadják tőlük – mert önhibájukon kívül magukban hordozzák a pusztító vírust.

Senkinek sincs a homlokára írva

A szakorvosokhoz általában a fertőző klinika ügyeletes orvosain keresztül jutnak el a betegek, azaz ajánlás útján, azonban ha fogfájásról, szájsebészeti vagy fül-orr-gégészeti problémáról van szó, akkor a betegek maguk keresik fel a klinikákat. Sok esetben hiába, ugyanis a legtöbb HIV-fertőzött szembesült már számos „fehér köpenyes” elutasító magatartásával. „Nemrég voltam fogorvosnál, azonban miután megtudta, hogy fertőzött vagyok, közölte: ő már nem kezel ilyen személyeket, ugyanis régebb történt egy kisebb baleset, és akkor nagyon megijedt” – mesélte László. Őt sajnálkozva utasították vissza egy marosvásárhelyi fogorvosi rendelőben, azonban van, akitől megalázó módon tagadták meg a kezelést. Antóniát két helyről is kitessékelték, miután megtudták, hogy HIV-fertőzött. „Először a kettes poliklinikán utasítottak el, és miután megkérdeztem, hogy mi lett volna, ha nem mondom el, hogy fertőzött vagyok, azt válaszolták, hogy örülnek, hogy elmondtam, de nem kezelnek” – mesélte Antónia, akitől ezután egy marosszentkirályi fogorvosi rendelőben tagadták meg a kezelést – de már nem olyan kedvesen. „Az orvos azt mondta, hogy van egy gyereke, és fel szeretné nevelni, ezért nem kockáztat” –– mondta a lány, aki kötelességének érzi tudatni az orvossal, hogy fertőzött, noha nincs a homlokára írva.

Mintha mindenki fertőzött lenne

Az orvosi protokoll szerint mindenkit úgy kell kezelni, mintha fertőzött lenne, azaz csak gumikesztyűvel, fertőtlenített műszerekkel, megfelelő biztonsági intézkedések után szabad ellátni, majd mindenki után sterilizálni kell a műszereket – mondta dr. Dávid Noémi, fogorvos, aki tudomása szerint még nem kezelt HIV-vírussal fertőzött betegeket, Hepatitis B és C vírussal viszont annál többet. „Sokan nem is tudják, hogy hepatitisszel vagy más vírussal fertőzöttek, vagy nem vallják be, ezért mindenkit egyformán, sterilizált körülmények közt kell ellátni” – mondta a fogorvos. Természetesen van olyan orvos, aki ellátja a fertőzötteket is, azonban a sok kudarcélmény és előítélet miatt legtöbb beteg csak végső esetben keresi fel őket – sokan még akkor sem. Dr. Simay Zsolt elmondta, hogy noha őt sem kereste még fel soha HIV-vírussal fertőzött beteg, de ha felkeresné, akkor is ellátná őket. „Utolsó páciensként venném be, hogy utána minden műszert alaposan fertőtleníthessünk” – mondta a fogorvos.

Ők húzzák a rövidebbet

Van akit azzal a diplomatikus érvvel utasítottak el a marosvásárhelyi fül-orr-gégészeti klinikán, hogy éppen felújítás alatt van az épület, ezért csak sürgősségi eseteket fogadnak, van akit egyik helyről a másikra küldenek, úgy próbálják meg a kivizsgálását elodázni. A Pisti álnevet választó huszonkét éves fiatalemberről egyéves korában derült ki, hogy elkapta a vírust. Édesanyja hét évig úgy nevelte, hogy nem lehetett biztos abban, megmarad-e kisfia vagy sem, ugyanis Romániába először csak 1996-ban hozták be az immunrendszer leépülése ellen ható gyógyszereket. „Édesanyámmal mentem a fogorvoshoz, mert nagyon fájt már a fogam. Minden rendben volt, addig amíg elmondtam, hogy fertőzött vagyok, azután elküldtek. Édesanyám nagyon felmérgelődött, de lecsillapítottam, mert tudom, hogy nem éri meg perelni, hadakozni” – mondta Pisti. Ezzel kivétel nélkül az összes fertőzött egyetért, ugyanis tudják, hogy ők húzzák a rövidebbet, ha az iskolában vagy a munkahelyen kiderül, hogy AIDS-betegek. „Az érintettek találkoztak már olyan kifogással is, hogy a kezelés után el kell dobni a műszereket, és nincs, aki visszafizesse azokat, ezért nem kezelhetik őket, vagy éppen nincs fertőtlenítőszer” – mondta Veress Mária Magdolna, a HIV-fertőzöttek és AIDS-betegek országos érdekvédelmi szervezetéhez – UNOPA-hoz – tartozó Benone Egyesület elnöke, akinek fia ugyancsak HIV-fertőzött. „Síróhercegnek nevezték a fiamat egyéves koráig, mert a 24 órából 23 órát sírt és minden betegséget elkapott” – mesélte Veress Mária Magdolna, aki csupán erkölcsi jóvátételt szeretne. Azaz, hogy az állam hivatalosan ismerje el, hogy a diktatúra egészségügyi rendszerében fertőződtek meg a gyerekek, hogy ne mutogathasson senki ujjal rájuk és szüleikre. Erre az erkölcsi jóvátételre azonban még várni kell, addig is az előítéletek mellett mindennap megküzdenek az egyre súlyosbodó gyógyszerhiánnyal, hisz sokan januárban is csupán tíz napi adagot kaptak, de van olyan is, aki az egészségügy gondjai miatt egyáltalán nem jutott hozzá a készítményekhez.

Románia világszerte egyedi esetnek számít

Több mint tizenhatezer HIV-fertőzöttet tartanak nyilván Romániában, azonban míg máshol nemi úton és kábítószerek intravénás befecskendezésével terjedt a vírus, addig nálunk főként az egészségügy hibájából: ellenőrizetlen vérátömlesztés útján vagy többször használatos, nem megfelelően fertőtlenített injekcióstűvel került csecsemők szervezetébe a nyolcvanas évek végén. A legtöbb HIV-fertőzött és AIDS-beteg 1985–1992 között született Románia valamelyik szülészetén, ezen belül is a legtöbb érintett 1989-ben jött világra és fertőződött meg a HIV-vírussal. Maros megyében hivatalosan 195 fertőzöttet jegyeznek, ám ennek a többszöröse lehet azoknak a száma, akik nem is tudják, hogy vírushordozók.