Rejtett gyöngyszemek címmel nyitották meg péntek délelőtt azt a két napos kiállítást, amelynek a Deus Providebit Tanulmányi Ház előcsarnoka adott otthont. A HIFA-Románia Segítség Mindenkinek Egyesület által szervezett tárlat különlegessége, hogy mozgássérült, illetve nem halló vagy nem látó képzőművészek alkotásait állították ki. Először 2005-ben szervezték meg a tárlatot, amikor egy kiadvány is született Rejtett gyöngyszemek címmel, és amelyben a sérült művészek versei, illetve festészeti és képzőművészeti alkotásairól készült fotói is megtalálhatók. Most második alkalommal szervezték meg a Rejtett gyöngyszemek című képzőművészeti kiállítást – tudtuk meg a megnyitón Moldován Noémi szociálpedagógustól, az egyesület munkatársától.

Igazi gyöngyszemek

A Deus előcsarnokában láthatjuk többek között az öregek otthonában élő Iszlai Éva színes anyagokból kivágott virágkompozícióit, Bálint Csaba magokból készített alkotásait, Kelemen Attila agyagszobrait, Hajdú Miklós faágakból alkotott dísztárgyait, Huszár Rózsika gyapjú zokniit, Gábor Teresa quilling technikával készített képeslapjait, Nagy Elek Miklós magokba és csontokba faragott portréit. Továbbá gyékénykosarakat, varrot képeslapokat, festményeket és rajzokat állítottak ki. „A tárlat azért viseli a Rejtett gyöngyszemek elnevezést, mert a sérült személyeket és alkotásaikat nem ismeri a nagyvilág, de az alkotás folyamata és az elkészült munkák is egytől-egyig értékesek, igazi gyöngyszemek számukra és számunkra is” – fogalmazott Moldován Noémi. A tárlatot szombat délutánig lehet megtekinteni.

Levescsontba faragott életek

Nagy Elek Miklósnak – aki magát nemes egyszerűséggel NEM-nek nevezi – háromévesen gyógyszermérgezés következtében kihasadt a dobhártyája, és a mérgezés a szemidegeket is megtámadta. Mínusz tizennyolcas dioptriát hord, hallani pedig abszolút nem hall a készülék segítsége nélkül. „Míg mások focizni mentek gyerekkoromban, én elővettem apám könyveit, és olvastam. Innen az általános tudásom, korán el is kezdtem vonzódni a képzőművészet iránt, a marosvásárhelyi népfőiskolára jártam Olariu Gheorghe és Zsigmond Attila tanárokhoz, ők fedezték fel a tehetségem” – mesélte magáról Nagy Elek Miklós a pénteki megnyitón.

A gyógyszermérgezés áldozatául esett képzőművész hiába próbálkozott a kolozsvári képzőművészeti egyetemen, mert noha bejutott, gyengén látása miatt nem vették fel. Ezután sikerült hozzájutnia a Barcsay Jenő-féle anatómia könyvhöz, és abból tanult meg portrékat faragni. Levescsontba, apró magvakba, eldobott szarvakba faragja miniatűr portréit, amelyek legtöbbször valóságos alakokat mintáznak, de megfaragta már az elárasztást követő bözödújfalusi parasztarcokat, a cigányok, a mócok és a tótok jelképes arcait, az üldözöttek szimbólumait is. Teszi mindezt a szemétből kihalászott anyagokkal, mert úgy véli: a mai világban túl sok minden forog a pénz körül. Ezért az sem csoda, hogy nem eladásra készíti alkotásait, hisz elmondása szerint, azok megfizethetetlenek. „Vissza akarom adni a munka becsületét, azt szeretném, hogy ne azt kérdezzék tőlem, hogy hány karátos vagy mennyit ér” – mondta NEM, majd részletesen megmutatta miniatűr portréit.