Ma van torkos csütörtök. Vagy mégsem?

Ezt így tartották és tartják ma is Székelyföld egyes, főként többségében katolikusok által lakott vidékein, például Székelyvarságon, ahol kövércsütörtöknek nevezték, a farsang farkát megelőző hetet pedig kövércsütörtök hetének vagy palacsintahétnek, amikor „előkészítették” magukat a közelgő negyvennapos nagyböjtre.

– mondták az öregek.

A böjt „felfüggesztése” ellen érvelők többnyire Dugonics András 1820-ban megjelent Magyar példa beszédek és jeles mondások című könyvére hivatkoznak, amelyben ez áll:

Vagyis ebben a sorrendben. Ezen időrend mellett tör lándzsát Vinkó József jeles gasztronómiai szakíró is a Miért iszonyat nagy átverés a Torkos Csütörtök? című cikkében: „… a torkos csütörtök hamvazószerda előtt volt. Nem utána. De hát nem is lehetett, hiszen a hagyomány szerint

Szerdán aztán (vezeklésképpen) hamut szórtunk a fejünkre – innen a hamvazószerda elnevezés. Már az ötlet is abszurd: kedden abbahagyjuk a húsevést, majd a nagyböjt második napján, csütörtökön újfent zabálni kezdünk…”

A moldvai Magyarfaluban is „farsang utolsó csütörtöke a halottak csütörtöke. Akkor adtak pománát a hótnak… az volt az ő húshagyattik…” Halász Péter még félreérthetetlenebbül fogalmaz, amikor azt írja:

„Korondon a böjtfőszerda utáni nap neve maradékcsütörtök. Ezen a napon még elfogyaszthatták a farsangról megmaradt zsíros ételeket, sonkát; utána itt is beállt a böjt” – írja a sóvidéki népszokásokat feldolgozó Barabás László.

Vámszer Géza már 1959-ben pontos meghatározást ad a ’30-as években végzett megfigyeléseire alapozva: „A hivatalos farsang vízkereszttől (január 6-tól) hamvazó szerdáig tart, a magyar farsangba azonban még a hamvazószerdát követő vasárnap előtti és utáni csütörtök is beleesik. Ezt az időszakot, de

A vasárnapot vővasárnapnak nevezik (ahol új pár van). Néhol a húshagyót tréfásan sonkahagyónak, hamvazószerdát hamvas, böjtfő, böjtfogadó, száraz, fogöblítő szerdának, a csütörtököt csonka, zabáló, torkos, tobzódó csütörtöknek nevezik, mert ekkor felfüggesztik a böjtöt, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Az előző hét csütörtökét kövér csütörtöknek nevezik.”

Hamvazószerdától húsvétvasárnapig (kivéve csonkacsütörtököt) a katolikusok sokfelé nem ettek húst és zsíros ételeket.” Molnár V. József ugyancsak különválasztja Kalendáriumában a két csütörtököt: farsang farkát megelőző a „kövér”, a „böjtfakadó” utáni pedig a „csonka, zabáló, torkos, tobzódó”.

A Katolikus Lexikon így határozza meg a torkos csütörtököt: „A hamvazószerda és nagyböjt első vasárnapja közötti pár nap a húshagyóhét v. csonkahét, Sümegen semmihét.

És akinek még mindig kételyei lennének a mai napra vonatozó tobzódási szabadalmat illetően, feloldozásul Vargha Béla főesperes egy korábbi nyilatkozatát ajánljuk figyelmébe, miszerint nem tekinthető bűnnek a húsevés a hamvazószerdát követő csütörtökön.

– tette hozzá a kézdi-orbaiszéki egyházi elöljáró.

Összegzésképpen tehát megállapíthatjuk, hogy semmiféle vétket nem követünk el, ha ma jóllakunk. Sőt!