A korondi öregek ilyenkor szokták fölemlegetik, hogy régen mezítláb mentek Parajdra a József-napi vásárra.

Vadasdon az a szólás járta, „ha ezen a napon megcseppen az eszterha, az izéket el kell tenni, mert még szükség lehet rájuk”.

A székelyvarságiak úgy tudták, ha Józsefkor fúj a szél, a nyár fölöttébb szelesnek ígérkezik. „Ha József napján a leány hajában lebeg a pántlika, szeles lesz a nyár” – mondogatták, vagy más megfogalmazásban: „Ha József napja szeles, nyáron elviszi a szénát a szél.” Ha viszont szép, napos, szélmentes idő köszöntött rájuk, joggal reménykedhettek, hogy havasi lakóhelyükön április közepén már veteményezhetnek.

Ma megszólalnak a madarak

A József-napi szelet ők sem kedvelték, mert „a hegyekről és a dombokról a szénát elviszi”. Máshol is gyakran mondogatták: „József napi derűs ég, sok szénát jelent még.”

A bukovinai székelyek munkatilalommal járó ünnepnek tartották, miután előző napon elvetették a zabot és az árpát. A háziasszonyok házi regulája szerint most kellene ültetni a krumplit, a hagymát, eldugdosni a fokhagymát, elvetni a káposztamagot – bár ez utóbbival a zabolai asszonyok egészen Gábor-napig (március 24.) vártak. A bánáti székelyek azt ajánlották, hogy

A hagyomány szerint ma érkeznek meg a fecskék, szólalnak meg először a madarak, mert „Szent József kiosztotta a sípot nekik”. Számos helyen régebb ekkor hajtották ki először az állatokat a legelőre, eresztették ki a méheket. Ettől a naptól úgy elkezd nőni a fű, hogy még nagyverővel sem lehet megállítani, „kalapáccsal se lehet visszaverni”.

Híres vásárnapok

Számos helyen, mint például Parajdon, Erdőszentgyörgyön vagy Uzonban

Ilyenkor jó indokot szolgáltatott az ivásra, mulatozásra a sok József és Sándor nevű ismerős köszöntése, amivel aztán éltek is derék eleink. Parajdon a Lázoldal alatt tartották a baromvásárt, a környékbelieken kívül a Nyárád és a Kis-Küküllő mentéről, Székelyudvarhely és Székelykeresztúr környékéről érkeztek a vásárlók.

Szőcsné Gazda Enikő kutatásai révén tudjuk, hogy a szék lakóin kívül a szomszédos Barcaságból, Csíkból, Szászföldről is ide jártak az emberek,

1894-től már tenyészbikát is lehetett itt kapni, holott ilyet azelőtt csak Székelykeresztúron lehetett beszerezni az egész Székelyföldön. A helyiek olyan sokat adtak erre, hogy

Így aztán 1902-ben már 2141 szarvasmarhát, 1128 lovat és 95 sertést bocsátottak itt áruba a tulajdonosaik. Még 1998-ban is a felhajtott nagyszámú állat mellett besztercei nyergesek, hámosok és ostorárusok, zágoni kosarasok, keresztvári fűrészárusok, olténiai fakanalasokat, csíkrákosi és kézdivásárhelyi mézespogácsások tették tiszteletüket ezen a vásáron.

Végezetül hadd tekintsünk egy kissé távolabb szűkebb pátriánkból: a szlavóniai magyarok úgy tartották, József-napkor mindenkinek meg kell fürdenie, és tiszta fehérneműt kell vennie. Ezt ma – éppen vasárnap lévén – talán mifélénk is ildomos megszívlelni.