Finom papír lila tintával, apró, szabályos betűkkel telehintve – Jókai Mór kéziratai Marosvásárhelyen

Bányai Rékától, a kiállítás kurátorától megtudtuk, az adományozó azt jegyezte fel, hogy Teleki Sándor hagyatékából maradtak rá a kéziratok, azaz a honvédezredes Teleki Sándornak, Petőfi Sándor barátjának unokájától kapta az emigrációban.

Kivehető a Sajó szignó is

Valóban minikiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők a Teleki-Bolyai Könyvtárban, hiszen egy asztalnyi kéziratot állítottak ki, amelyek Jókai második alkotói korszakából származnak. „A forradalom kitörésekor már ismert szerző és szerkesztő volt, de igazi hangját a vesztes szabadságharc után találja meg, ekkor válik a nemzet írójává, többek között éppen az itt kiállított munkákkal” – fogalmazott Bányai Réka kurátor. Az író apró gyöngybetűi is jelzik a tárlat minikiállítás jellegét, amelyet

„Gyűjteményünk többségében az önkényuralom első éveiben (1850–1854) keletkezett elbeszélések nyomdába küldött kéziratait tartalmazza. Némelyik lap végén kivehető a Sajó szignó, 1850-ben a megtorlástól tartó Jókai ezt az álnevet használta úgy a sajtóban, mint kötetei: a Forradalmi és csataképek 1848 és 1849-ből és az Egy bujdosó naplója publikálásakor.

A kézirata szép, tiszta, hibátlan volt

A novellák mellett az Egy magyar nábob (1853) című korai, ám jelentős regényének két lapja is Marosvásárhelyen van, hiszen ezt is folytatásokban írta és közölte folyóiratokban vagy akár hírlapokban, akárcsak regényeit általában, majd ezt követte a kötetben való megjelentetés.

A kiállításon azt is megtudtuk az íróról, hogy könnyen és gyorsan alkotott, műveinek egyik kiadója, Révay Mór János így jellemezte Jókai kéziratait: „A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pedig sokat láttam.