Valódi harangszó a köztemetőben

Ez a harang segítse a gyászolókat elsiratni halottaikat, és adja Isten, hogy ez a a harang a jótékonykodónak a jóságát is mindig hirdesse – kérte Isten áldását Tamás József püspök.

A harang használata nem egyidős a kereszténységgel, mert háromszáz éven át a római birodalomban üldözték a keresztényeket, így mai értelembe vett templomaik nem voltak, házaknál gyűltek össze, vagy földalatti temetkező helyeken, katakombákban imádkoztak. Csak a hatodik századtól kezdődően terjedt el a harang használata, elsősorban a szerzetesi kolostorokban, ahol a nap különböző időszakaiban a harang hangja imádságra hívta őket össze – beszélt a harangok múltjáról a püspök, majd a jelenre és a jövőre terelte a jelenlévők figyelmét. „Itt a temetői kápolnában halottainkért és értünk is szól a harang. A halottainkért, akiket elveszítettünk, és értünk, akik itt maradtunk. A temetői harangok figyelmeztetnek minket, hogy véges a mi földi életünk is, mi is sorra kerülünk előbb vagy utóbb, eljutunk a temetői sírhantba, hiszen pórból lettünk, és porrá leszünk” – intett a püspök.

Az áldást követően miközben a harang először szólalt meg a sokaság a legszentebb imádságot, a Miatyánkot imádkozta.

Végül Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere a város nevében köszönetét fejezte ki Fülöp Imre nyugdíjas tanárnak, akinek köszönhetően nyolc esztendő után harang került a temető kápolnájába. „Szóljon ez a harang az emlékezés hangján is, ahogy Isten áldása mellett az adományozó felesége, Fülöp Gagyi Margit emlékére ajánlotta a harangot” – mondta az elöljáró.

„A harang története hosszú időre nyúlik vissza, amikor 1953. júniusában megesküdtünk a feleségemmel, kikerültünk falura tanítani. Egy szeptemberi délben megszólalt a harang, a feleségem nekibújt a kerítésnek és sírt” – elevenítette fel a történetet Fülöp Imre, a harang adományozója. „A harang végigkísért egy életen át, hisz amikor saját lakást tudtunk építeni, és a legelső bútordarabot bevittük a házba, a karcfalvi harang épp akkor szólalt meg. Amikor meghalt a feleségem, akkor ötlött fel bennem a gondolat, hogy ő mindig szerette a harangszót, s őt csak hangszalagról szóló harangszóval kísértük utolsó útjára” – jegyezte meg Fülöp Imre bácsi, így megtudtuk, hogy a régi emlékek nagy szerepet játszottak abban, hogy arra az elhatározásra jutott, hogy ez a város megérdemli, hogy valódi harangszó szóljon a köztemetőben.