„Maroknyi székely őrt áll, mint a szikla”

Meghittséggel és a nemzeti összetartozás érzésével távozhattak a jelenlévők a vasárnapi megemlékezésről, ahol a székely szabadság lángját gyújthattuk meg szívünkben. A megemlékezésen Veress Dávid és Molnár Gyöngyvér mondtak beszédet. Székelynek lenni mottójú esemény felszólalói szerint

Az esemény során a nemzeti összetartozásra buzdította Veress Dávid a megemlékezőket, vagyis arra, hogy ne az én, hanem a mi szerepét helyezzük előtérbe.

Molnár Gyöngyvér a Székely Nemzeti Tanács csíkszentléleki képviselőjeként szólalt fel az eseményen. Emlékeztetett, hogy

„Szent ünnep volt akkor is, mikor tilos volt azt ünnepelni. Volt ugyanis olyan időszak, mikor hallgatni kellett a harcokról, hősökről, hazáról, hazaszeretetről. Akkor titokban ünnepeltünk, de sosem feledkeztünk meg róla” – fogalmazott, hozzátéve, hogy

„Van amire büszkék legyünk, van mit a múltból merítenünk, van akikre felnézzünk” – mondta el zárszóként.

Molnár Gyöngyvér beszédét Veress Dávid történelmi kitekintője követte. Azokat az eseményeket ismertette a jelenlevőkkel, amelyeket minden székely tudomásul kellene, hogy vegyen, azt az eseménysorozatot idézte fel, ami során a székelyek a szabadságért harcoltak. Elmondása szerint

A marosvásárhelyieket mélyen érintette ez, így már 1854-től virágokkal tisztelegtek a vértanúk sírjánál. Az ezt követő években ez a tiszteletadás hagyománnyá vált, majd 1873-ban emlékművet is állítottak az elhunyt hazafiknak, amit egy ünnepi felvonulással koronáztak. Az 1880-as években már nagyszabású eseménnyé nőtte ki magát a megemlékezés, amikor már civilek is részt vettek az ünnepi felvonuláson.

Az esemény zárásaként a résztvevők elénekelték a székely és a magyar himnuszt, majd koszorúkat helyeztek el a Fodor Ház kertjében felállított emlékműnél.

Molnár Gyöngyvér buzdítására a közönség a székely himnusz „Maroknyi székely porlik, mint a szikla” sorát „Maroknyi székely őrt áll, mint a szikla”-ra cserélte, ekképp erősítve meg az esemény tárgyát, a székely erőt és összefogást.