Az önkéntesség mindenkinek jót tesz

Európai önkéntes csoport Drezdában

– 2011 az önkéntesség éve volt Európában, mit gondolsz erről, milyen itthon az önkéntesség, mennyire aktívak a fiatalok?

– Szerintem ma már nagyon elterjedt az önkéntesség fogalma, de még mindig vannak települések, régiók ahol valószínű, hogy hallottak már róla, de nem tudják pontosan megfogalmazni, hogy mit is jelent. De ez nem sokáig lesz így, hiszen már vannak nagyobb szervezetek, mint például Háromszéken a HÁRIT(Háromszéki Ifjúsági Tanács), amely segíti a kisebb ifjúsági szervezeteket az elindulásban és így még többen értesülhetnek – azaz közelebb kerülhetnek az önkéntességhez. Elmondhatom, hogy szerencsés helyen élek, hiszen Háromszéken nagyon elterjedt az önkéntesség fogalma, és ma már nagyon sok ifjúsági önkéntes szervezet működik, amelynek az egyik jó oldala az, hogy a fiatalság közelebb kerül az önkéntességhez, a másik oldal pedig, hogy sok érdekes programot szerveznek, így bátran kijelenthetem, hogy a háromszéki fiatalság nagyon aktív.

– Milyen ifjúsági szervezetnek vagy tagja, mit tevékenykedtél az egyetemi évek alatt és után itthon?

– Én személy szerint két szervezetnek is a tagja vagyok: a sepsiszentgyörgyi Máltai Ifjúságnak és a Szentgyörgyi Ifjúsági Tanácsnak. Nagyon örvendek, hogy bekerültem a „Máltához”, hiszen azóta teljesen más lett az életem, elmondhatom, hogy számomra a második családomat jelenti. Sokat tanultam e pár év alatt, és fantasztikus embereket ismerhettem meg, akik a mai napig fontosak számomra. Az egyetemi évek alatt kerültem a két szervezethez, így minden hétvégén vártam, hogy haza tudjak menni, és találkozzak a többiekkel. Év közben is nagyon sok rendezvényünk, programunk volt, de a nyári táborozás felejthetetlen élményekkel ért véget mindig. Az egyetem után otthon voltam és továbbra is tevékenykedtem önkéntesként, még aktívabban hiszen miután végeztem nem sikerült munkát találnom, így még több időm volt tevékenykedni mindkét szervezetben.

Szellemi munka az önkéntes központban

– Hogy kerültél kapcsolatba ezzel a munkával, amit most végzel, és hogyan kerültél külföldre?

– A németországi önkéntes munka lehetőségét is a máltai fiataloktól kaptam, gyors felkérés volt, gyors válasszal. Két hónapom volt megtanulni valamennyire németül, de Németországban a nyelv mellett sok új dolgot tanultam már meg  az elmúlt év alatt. Ezek mellett sok új embert ismertem meg, köztük a kedves barátnőmet is, aki Oroszországból érkezett, szintén önkéntes munkára. A mentorom velem kapcsolatban kijelentette: illik hozzám a szervezet mottója: „Brücken der Menschlichkeit” (Építsük a kapcsolatainkat), hiszen amielőtt kikerültem Németországba, nálunk volt Jánoska, aki szintén önkéntes és akivel nagyon jó baráti kapcsolat alakult ki.

– Hogyan fogadtak, mi a munkád pontosan és hogy érzed magad az új környezetben? Kik a munkatársaid és ők honnan érkeztek?

– Amikor Németországba pontosabban Drezdába, tavaly január 1-én egy kis kaland után megérkeztem, azonnal jól éreztem magam. A munkahelyemen is minden rendben volt, mindenki nagyon kedves, segítőkész. Eredetileg az önkéntes év az minden év augusztusában kezdődik, de én különleges módon érkeztem Drezdába a kollégám mellé, mert ő nem tudott nehéz feladatokat elvégezni, és így kellett még valaki. A munkatársaim nagyrészt helybeliek voltak, de volt aki Franciaországból származik, illetve Európa más országaiból is.

A fizikai munka is az önkéntesség része

– Milyen tapasztalatokat szereztél az elmúlt egy év során?

– Az elmúlt egy év alatt nagyon sokat tanultam mindenkitől, és ez az év felejthetetlenné vált számomra, valamint remélem a kapcsolatok is megmaradnak a jövőben. Elmondhatom hogy ez az év során nagyon sokat tanultam az önállósodástól kezdve a pontosságig, és azt hogy hogyan kell egy kis csapatban dolgozni itt tanultam meg. A szervezés terén is nagyon sokat tanultam és amit eddig még nem említettem, de az egyik legfontosabb dolog az a német nyelv, amelyet sikerült megtanulnom. A mentorom a búcsúzáskor mondta, hogy aki tud németül viccelődni az már nagyon jól tud németül. Én próbáltam mindig egy keveset viccelődni (persze mindig a megfelelő időpontban), hogy egy kicsit feldobjam a hangulatot, és jobban is telt úgy a munkaidő. Úgy érzem, ez az év egy gyakorlati év volt számomra, hiszen kommunikációt végeztem az egyetemen, és itt is nap mint nap kommunikáltam főleg németül a kollégákkal, önkéntesekkel, és más emberekkel. A kommunikálás mellett a szervezés, szemináriumok levezetése is a gyakorlatomhoz tartozik hiszen azt is tanultam és így gyakorlatban sokkal jobban szerettem,mint annak idején az elméleti részt tanulni.Viszatérve az önkéntességre, én nagyon örvendek hogy nekifogtam annak idején önkénteskedni és a mai napig nem esik nehezemre másokon segíteni, sőt mindig jó érzés tölt el ha a rászorulókon segíthetek

– Hogyan lehet rábírni a fiatalokat, hogy önkénteskedjenek, mi ebben a jó véleményed szerint?

– Én hiszem, hogy ez a szám, vagyis az önkéntesek száma fog növekedni és a programok, melyeket szervezünk, mi mint ifjúsági szervezetekben tevékenykedők megfogják majd a fiatalságot és minél többen látogatnak el a rendezvényekre és nő azoknak a fiataloknak is a száma, akik a közeljövőben az önkéntesség mellett döntenek, és szeretni fogják, amit csinálnak. Az tud önkéntes lenni aki megérti azt, hogy valami jutalom nélkül segít a rászorulókon, és ez nem esik a nehezére megtenni.
Lassan 4 éve, pontosan 2009 április vége óta vagyok önkéntes a sepsiszentgyörgyi Máltai Ifjúságnál. Manapság nagyon sok fiatal önkénteskedik különböző ifjúsági szervezeteknél, de még mindig nehéz a fiatalokat elhozni, elcsábítani a konkurrenciák elől mint a számítógép vagy a szórakozóhelyek.

Kirándulásra is jutott idő a munka mellett

– Tervezel újabb önkéntességi munkát is?

– Lejárt az év amely sok új dologgal gazdagított engem és úgy döntöttem, hogy hazatérek szülőföldemre, és amit én az egy év alatt tanultam azt továbbadom az itthoniaknak. Az Ugron Alapítványon keresztül kerültem Néemetországba és úgy érzem, hogy ott szeretném tovább folytatni az önkéntes programot. Szeretném így az ottani szervezettel a kapcsolatot is tartani és továbbra is együtt dolgozni. Emellett természetesen viszatérek a Máltai Ifjúsághoz meg a Szentgyörgyi Ifjúsági Tanácshoz is. Azon kívül pedig szeretnék munkát is találni a szakmámban. Tervek azok vannak szerencsére és remélem hamarosan jönnek a tervekből született eredmények is.

– Mit üzensz azoknak, akik szintén külföldre mennének és önkéntesként tevékenykednének?

– Zárásként csak annyit mondanék hogy mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy egy önkéntes évet elvégezzen, hiszen itt nincs veszítnivaló, itt csak nyerni lehet, a nyelvtanulástól kezdve, mindenféle újdonságig, és sok új kapcsolat megteremtéséig. Néemetországban a fiatalok nagyrésze az iskola befejezése után elvégez Európában egy önkéntes évet, amely alatt el tudja dönteni hogy mit is szeretne tovább tanulni az egyetemen. Szerintem, ezt a példát kellene mi is kövessük hiszen így majd azt tudja mindenki tanulni, amit szeretne. Én is azon a véleményen vagyok, hogy igenis kell egy kis idő a tanulmányok befejezése után, mert így több a valószínűsége, hogy a fiatal végzős majd azt a szakmát tanulja, amivel szeretne majd később dolgozni. Remélem, hogy sikerül majd meggyőzni minél több fiatalt, hogy önkénteskedjenek egy évet, hiszen ez csak az ők hasznukra válhat.