Aki kislányként adományt gyűjtött a Székely Hadosztály börtönben sínylődő katonáinak

Ignácz Rózsa és Jávor Pál a Nemzeti Színház A falu rossza című előadásában (1938)

Fotó: OSZMI/Vajda M. Pál

Szeptember 5-ig tolták ki az Ignácz Rózsa Irodalmi Versenyre való jelentkezés határidejét. A vetélkedő a jeles írónőnek szentelt, szeptember 27–29. között zajló napok keretében szervezik meg Kovásznán.

Kocsis Károly

2024. augusztus 14., 15:102024. augusztus 14., 15:10

Az Ignácz Rózsa Erdélyi Magyar Egyesület, a Kovásznai Városi Művelődési Ház és a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és Népfőiskola

szeptember 27–29. között szervezi meg Kovásznán a hagyományos Ignácz Rózsa Napokat, ennek részeként pedig szeptember 28-án az Ignácz Rózsa Irodalmi Versenyt, amelyre Kovászna megyéből várják a jelentkezőket.

A vetélkedő idei hívószava: út.

A versenyt mind a prózamondó, mind az alkotói műfajban ezúttal is három korosztály számára hirdetik meg: V–VIII. osztályosok, IX–XII. osztályosok és felnőtt korosztály. A prózamondó versenyre is a meghosszabbított határidővel, szeptember 5-én éjfélig kell a benevezési szándékot elküldeni, a választott szövegek megjelölésével együtt Sikó Nóra tanárnőnek (sikonoraboglarka@gmail.com, 0756-366 287); a nevezési e-mail-ben meg kell jelölni: név, osztály, iskola, település, elérhetőség (e-mail, telefonszám), és csatolni kell egy portréfotót is. Az alkotói versenyre a nevezést ugyancsak szeptember 5-én éjfélig kell beküldeni Czilli Aranka tanárnőhöz (czilliari82@gmail.com, 0724 563 157). Minden benevező két alkotással pályázhat, az irodalmi alkotások terjedelme legtöbb 5–5 oldal lehet. Egyéb részletek a csomaegyesulet.org honlapon.

Fotó: OSZMI/Tóth Margit

Ignácz Rózsa író, színművész Kovásznán született 1909. január 25-én, később református lelkész édesapját Fogarasra helyezték, ahol Róza tízévesen már segélycsomagokat készített a lefegyverzett Székely Hadosztály ottani várban sínylődő katonái számára. Miután 1927-ben édesapja rákbetegségben meghalt, édesanyjával Budapestre költöztek. A színiakadémia elvégzését a budapesti Nemzeti Színház tagja volt (1931–1939), majd a Színházi Magazin párizsi tudósítója, napilapok esszéistája és riportere. 1944-ben szolidaritásból sárga csillagot viselt, zsidókat bújtatott, így nem csoda, hogy a nácik elfogató-listáján – Bajcsy-Zsilinszky Endre, Nagy Ferenc és Tildy Zoltán után – ő volt a negyedik személy. A második világháború után a Fővárosi Kiadónál dolgozott lektorként, majd a Református Élet című lapot szerkesztette. Az 1956-os szabadságharcot ellenforradalomként megbélyegző dokumentumot nem volt hajlandó aláírni. 1979. szeptember 25-én egy autóbusz halálra gázolta Budapesten. Első írását Benedek Elek közölte a Cimborában (1925), első irodalmi sikerét az Anyanyelve magyar (1937) című regényével aratta. A moldvai és bukovinai magyarság sorsát tragikus pátoszú regényekben dolgozta fel. Egyik legnagyobb sikerű könyvében, a Róza leányasszonyban Laborfalvy Róza életregényét írta meg, és a kor színészetéről is érzékletes képet rajzolt. Elbeszéléseinek gyűjteménye (Tegnapelőtt) csak tízévi kényszerű hallgatás után jelenhetett meg 1957-ben, életrajzi regénye és korábbi kötetei posztumusz láttak napvilágot. Egyéb ismertebb művei: Levelek Erdélyből (elbeszélések, Bp., 1939); Született Moldovában (regény, Bp., 1940), A bujdosó (elbeszélések, Bp., 1942), Családi mondakör (karcolatok, anekdoták, Bp., 1942), Keleti magyarok nyomában (regényes útirajz, Bp., 1942), Torockói gyász (történelmi regény, Bp., 1958), Ikerpályáimon (visszaemlékezések, Bp., 1975), Névben él csak (történelmi regény, Pozsony–Bp., 1976), Hazájából kirekesztve (életrajzi regény., Bp., 1980); Utazások emlékkönyve (Bp., 1980).

Háromszék