Demeter Szilárd
A magyar baloldal és a nemzet
2022. február 08., 11:492022. február 08., 11:49
Induljunk ki az alapvető logikai összefüggésekből: minden magyar állampolgár a magyar nemzet tagja (már persze, ha az akar lenni), de a magyar nemzet nem minden tagja magyar állampolgár. Aki magyar állampolgár, annak joga van szavazni a magyarországi országgyűlési választásokon, de döntése az egész nemzetre kihat. Nagyon nem mindegy, hogy milyen törvényhozása és kormánya van Magyarországnak. Mert Magyarország több, mint egy ország, és jóval több, mint egy EU-tagállam: haza, védhatalom, a magyar nemzet egészének megtartója.
Ezt nem érti a magyar baloldal, és nem is értették sohasem.
nekik pont elég volt az országot legvidámabb barakká zülleszteni, főleg úgy, hogy abban a barakkban ők lehettek a smasszerek.
Ne menjünk messzire, nézzük 1956-ot. 1956-ban a román elvtársak a magyar elvtársak kedvéért gyakorlatilag mindent biztosítottak annak érdekében, hogy kivégezhessék Nagy Imrét. Cserébe a magyar elvtársak elfordították a fejüket, amikor 1958-ban egyfajta leszámolásképpen beolvasztották az utolsó magyar nyelvű magyar tudományegyetemet, lefejezték a magyar értelmiséget, koncepciós perekben ítéltek halálra, súlyos börtönévekre, elnémításra sokakat. Ha mindent összeadunk, arányítva Erdélyben több áldozata volt az 1956-os forradalom utáni megtorlásnak, mint Magyarországon.
Kádár Jánosék megerősítették „a be nem avatkozás politikáját”, baráti szocialista országok nem piszkálták egymás ügyeit, még akkor sem, ha másfélmillió magyar élete volt a tét. Mindannyian a nagy szovjet kommunizmus ügyét szolgálták. Ceaușescu még a szocialista minimumot sem tartotta be, palira vette Kádár Jánost, csicskáztatta, mikor milyen kedve volt.
Kádár János meg duzzogott, rohangált a szovjet óvóbácsihoz panaszkodni, Moszkva viszont magasról tett az egészre, a birodalomnak Ceaușescu hasznosabbnak bizonyult, mint Kádár,
A falurombolás idején, amikor anyaországi magyarok százezrei mozdultak meg, Ceaușescu elvtárs Grósz Károly elvtársat rendelte kurtán-furcsán magához Aradra 1988-ban. Grósz elvtárs magas térdemeléssel ment, látott és vesztett. Rendesen lepofozta a román diktátor, Grósz elvtárs meg fülét-farkát behúzva elsomfordált.
Aztán jött a rendszerváltás, Antall József kimondta a nyilvánvalót, hogy egy magyar miniszterelnök lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke. A magyar baloldal ettől habzó szájú dührohamot kapott, a szocialisták és liberálisok egyként feszítették meg a nemzetben gondolkodni merészelő első szabadon választott államférfit. A liberálisok ekkor jöhettek rá, hogy a demokrácia mégsem annyira jó berendezkedési forma, mert az istenadta nép akarata nem mindig követi az övékét, a plebsz mást mer gondolni a világról, mint amit ők a Nagykörúton belül helyesnek tartanának. Gyorsan össze is bútoroztak a kommunistákkal, a hatalomért feláldozták elveiket, lettek madár formájú kitűző Horn Gyula elvtárs pufajkáján.
1998-ban felcsillant a remény, az első Orbán-kormány nemzeti fordulatot hajtott végre, kezdtük úgy érezni magunkat, mint egy európai középnemzet, ami több országba szétszóratva szülőföldjén, de egy hazát szeret és épít.
Naná, hogy a baloldali hidra nemzetközi segítséggel mindent megtett annak érdekében, hogy még csírájában elfojtsa az ébredező nemzeti érzületet. Még az hiányzott volna az új Moszkvának, hogy a közép-európai nemzetek egyenrangúnak érezzék magukat a fényességes Nyugattal. Örüljenek ezek a kommunista rabigából kiszabadult kopott keletiek, hogy az asztal végén helyet szorítottak nekik, és a Kárpát-medencei tündérkertből begyűjtött terményekből egy kis maradékot visszakaphatnak.
Lettek, és ott folytatták, ahol abbahagyták. Medgyessy Péter elvtárs 2002. december 1-jén koccintott Erdély elrablására a román, valamint „a magyar nemzetiségű román” elvtársakkal a Kempinskyben, majd következett a szégyenteljes népszavazás 2004. december 5-én. Ez sem volt elég nekik: miközben a gyűlölet karmestere, Gyurcsány Ferenc éppen a szakadék szélére hazudta Magyarországot, az ifjú vörösök – hogy legújabb baloldali hősünk epizódszerepét is megemlítsük –, Nyakó és Ujhelyi elvtársak 2008-ban kirohantak Nagyváradra gyűlöletkampányra okítani az erdélyi magyarokat.
Hál’ Istennek jött 2010, a magyar baloldalt a választópolgárok háromszor KO-zták, háromszor kétharmaddal tették egyértelművé, mi a kívánatos irány: előre, nem hátra.
A magyar baloldal semmiből sem tanult. Szerencsére gyengült. A baloldal devolúciója – Bayer Zsolt találó megfogalmazásában – így néz ki: MSZMP – MSZP – MZP.
Az MSZMP „nem avatkozott be”, az MSZP a külhoni magyarok ellen hergelt, MZP „migránsszámlálóval” tartja számon a Magyarországon dolgozó külhoniakat is. Ugyanaz az üzenet, mint 2004-ben és bármikor, amikor a baloldal volt hatalmon. Nem nagyon kell több bizonyíték:
Itt tartunk most. Illetve még annyi történt, hogy mára Ujhelyiből újhülye lett, a woke-progresszió magyar hangja, a mi pénzünkön súlyos euróezrekért árulja Brüsszelben a hazát. A külcsín európai, a belbecs ugyanaz. Amint legutóbbi kirohanásából is kiderült: ezek ugyanazok.
A szerző a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója
Borítókép: Márky-Zay Péter Facebook-oldala
podcast
CsíkszékEzt olvasta?
Kozán István
Propagandagépezetek háborúja (is)
A háborút katonák vívják fegyverekkel – gondolhattuk csütörtök reggelig. Azóta azonban kiderült, hogy ez a tétel már korántsem igaz.
Geréb László
Udvarhely választ, avagy ki kivel fog hétfőn dolgozni
Székelyudvarhelyen rég nem volt választás. Igazából Udvarhelyen már évek óta nem történik semmi érdemleges. Így nem csoda, hogy még egy belső választás is ennyire felkorbácsolja a helyi közéletet.
Kozán István
„Kórházunk nagyon jól teljesít” – avagy Borboly Csaba hárítása
Borboly Csaba vigyorogva állt az újságírók elé, mintha őt amúgy a történtek nem is érintenék. A tanácselnök első reakcióként a tőle „elvárt módon” azonnal hárított.
Geréb László
Ár-érték arány alapú gondolkodás a helyi adóknál
A közösségi szolgáltatások vásárlása esetében is működik adófizető polgárban az ár-érték arány alapú gondolkodás, hiszen a befizetett adólejeiért mindenki annak megfelelő értékű közösségi szolgáltatást vár el.
Kozán István
Korodi Attila ünnepe
Magyarázkodásra szorult Csíkszereda polgármestere, miután Románia nemzeti ünnepén a város egyik szocreál épületét a román zászló színeivel világíttatta meg. Hiba volt a románok felé tett látványos gesztus, illetve szükség volt a mentegetőzésre?
Gergely Imre
Van még kérdés?
„Annyit szeretnék változtatni a dolgokon, hogy ettől fogva a sajtótájékoztatóinkat sajtótájékoztató formájában tartjuk. Amikor pedig időszerű lesz, akkor tartunk sajtókonferenciát, ami azt jelenti, hogy a sajtó is kérdez.”
Szőke László
Gyere, Péter!
De, Péter, akkor tényleg figyelni kell ránk! És elviselni azt is, hogy neked nem tetsző kérdések fognak elhangzani. Fájni fog, Péter, fájni fog. De gyere! Elleszünk veled is valahogy, mint a medvével.
Látogatottsági adatokMédiatér
- Médiatér
- Székely Sport
- Liget
- Krónika Online
- Erdélyi Napló
- Főtér
- Nőileg
- Rádió GaGa
- Jóállás
- Transversum
Médiatér alkalmazás
Minden jog fenntartva!
4 hozzászólás