Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

18:13

Amikor a jégkorong összeköti a világot: Kézdivásárhely szívvel-lélekkel látta vendégül a vébét

17:55

Magyar filmeké lesz a főszerep három napig a Csíki Moziban

17:44

Forgalomszámlálás kezdődött a székelyföldi utakon is

17:35

Útlezárásra lehet számítani a Hargita Rali ideje alatt

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Halálos baleset történt Csíkszentmihálynál

Máris megvan a tegnap beharangozott 24 órás sebességmérő akció egyik kiemelt gyorshajtója

Kegyetlenül bántalmazta egy csapat fiatal, azóta úgy emlegetik: „a vert bácsi”

Csíkdánfalva után most Madéfalván garázdálkodnak ismeretlen tolvajok

A tetejére fordulva állt meg egy autó

Szinte az összes levélszavazatot feldolgozták

Orbán Viktor először adott átfogó interjút a választási vereség után

Kelemen Hunorral találkozik Magyar Péter

Növelni tudta a mandátumai számát a Tisza, megvan a választások végleges eredménye

Sulyok Tamás Magyar Pétert javasolja miniszterelnöknek

Aggódás, fogy a tartalék

Most kicsit el vagyok keseredve, de hiszem, hogy jobb lesz. Most nehéz mindenkinek, és hogy mi lesz azt nem tudom, de igazából sose volt könnyű az élet. A fizetés ritkán volt elég. De mindig túl lettünk nehézségeken. Most is így lesz. Még jobb is lehet. Ez jár a fejemben.

Székelyhon

2020. április 19., 15:592020. április 19., 15:59

2020. április 19., 18:122020. április 19., 18:12

Barátok legyenek, akikkel jó beszélgetni s időnként akár együtt, berúgni, kirúgni a hámból, s fontosak legyünk egymásnak. Azt hiszem, itt most nekem ez a legnehezebb. Vannak, akikkel az internet segítségével, vagy telefonon jó beszélgetéseink vannak, erőt adnak, feltöltenek, de a személyes jelenlét, találkozás mégiscsak hiányzik. De azt gondolom, mindenki így van ezzel ebben a bezártságban.

Nemrégiben még arról írtam, hogy anyagilag rendben vagyok, van tartalékom. Mostanra azonban már aggódom emiatt is.

Kezd elfogyni a tartalék pénzem, és fogalmam sincs, hogy az ígért állami támogatást mikor kapom (kapjuk), egyáltalán tényleg kézhez kapjuk-e, mivel mindenki mindenfélét beszél...

Félelem van bennem, nem tudok aludni sem, egyedül érzem magam, kezdem azt érezni, hogy a lakótársaim is egyre zárkózottabbak, alig beszélnek napok óta. Esténként már nincs kártyázás, nincs kommunikáció köztünk, aki amit főz eszik egymaga, egyszóval teljesen megszűnt az egymással törődés és a segítőkészség.

Ugyanezt érzem a szomszédságban is. Elkezdődött a nélkülözés. Nincs nap, hogy nem sírok, olvasom ahol gyerekek vannak családok kérik a segítséget, mert nincs mit megegyenek, nincs munka, nincs pénz. A Caritast hívtam, azt mondták egyelőre nem tudnak élelmet hozni, mivel először a gyerekes családoknak kell juttassanak (ami számomra is természetes).

Egy otthoni ismerősömtől kaptam egy címet, ahol a külföldön élő és nehéz helyzetbe került román állampolgárok segítséget kérhetnek.

Állítólag jelezni lehet, milyen támogatásra van szükség: gyógyszerekre vagy élelmiszerekre, anyagi támogatásra, szállásra, munkahelyre stb. Jó lenne, ha nem kényszerülnék erre, de gondolkodom, hogy hozzájuk fordulok.

Érzem az embertársaimon, hogy egyre jobban el van mindenki a maga gondolataival és egyre jobban érzem a félelmet rajtuk is. Mi lesz velünk?

Bármilyen erős a hitem és erős nőnek tartom magam, de érzem, hogy

kezdem elveszteni a reményt és lassan már azt sem tudom mihez kezdjek, kihez forduljak, kivel beszéljek, mert az is segítene ha valakivel elbeszélgetnék. Mindenkinek meg van a maga baja, így ez sem lehetséges.

Az internetes, telefonos beszélgetések is jók, de mégsem tud olyan mély, igazi lenni, mint egy személyes, valódi.
És még el kell mondjam, amióta a naplójegyzeteimet írom, és ezek megjelennek a Székelyhonon sokan naponta rám írnak, régi ismerősök és olyanok is, akik az írásaim miatt kerestek meg. Érdeklődnek, hogy hogy vagyok.

Jó érzés, köszönöm mindenkinek.

Katona Era, Olaszország