Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

23:06

Szerbia megállította a román csapatot, a magyarok elődöntősök a minifutball Európa-bajnokságon

22:47

Sikaszó, Ivómezeje, Maroshévíz – a közös bennük, hogy mindhárom településen medvét láttak

22:32

Döntetlennel tért vissza Románia kispadjára Gheorghe Hagi

21:51

Újra behívót kapott a női korosztályos válogatottba az FK Csíkszereda középpályása

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Drón csapódott be egy galaci tömbházba, sérültek is vannak – videóval

Több parkoló autónak ütközött egy ittas nő Csíkszeredában – fotók

Elhunyt Kurkó Árpád vállalkozó

Gyalogátkelőn gázoltak el egy rolleres kislányt, mentőhelikopter vitte kórházba

Csődbe ment egy textilipari cég, hetvenen veszítik el állásukat Székelykeresztúron

Több parkoló autónak ütközött egy ittas nő Csíkszeredában – fotók

Őrizetbe vette a rendőrség a tanítónőt a tízéves diákkal kialakult konfliktusa után

Medvét etetett, megharapta a nagyvad, majd meg is bírságolták – videóval

Tűz ütött ki a csíksomlyói romatelepen, egy ember megsérült

Nem vezetheti Barti az RMDSZ gyergyószéki szervezetét

Aggódás, fogy a tartalék

Most kicsit el vagyok keseredve, de hiszem, hogy jobb lesz. Most nehéz mindenkinek, és hogy mi lesz azt nem tudom, de igazából sose volt könnyű az élet. A fizetés ritkán volt elég. De mindig túl lettünk nehézségeken. Most is így lesz. Még jobb is lehet. Ez jár a fejemben.

Székelyhon

2020. április 19., 15:592020. április 19., 15:59

2020. április 19., 18:122020. április 19., 18:12

Barátok legyenek, akikkel jó beszélgetni s időnként akár együtt, berúgni, kirúgni a hámból, s fontosak legyünk egymásnak. Azt hiszem, itt most nekem ez a legnehezebb. Vannak, akikkel az internet segítségével, vagy telefonon jó beszélgetéseink vannak, erőt adnak, feltöltenek, de a személyes jelenlét, találkozás mégiscsak hiányzik. De azt gondolom, mindenki így van ezzel ebben a bezártságban.

Nemrégiben még arról írtam, hogy anyagilag rendben vagyok, van tartalékom. Mostanra azonban már aggódom emiatt is.

Kezd elfogyni a tartalék pénzem, és fogalmam sincs, hogy az ígért állami támogatást mikor kapom (kapjuk), egyáltalán tényleg kézhez kapjuk-e, mivel mindenki mindenfélét beszél...

Félelem van bennem, nem tudok aludni sem, egyedül érzem magam, kezdem azt érezni, hogy a lakótársaim is egyre zárkózottabbak, alig beszélnek napok óta. Esténként már nincs kártyázás, nincs kommunikáció köztünk, aki amit főz eszik egymaga, egyszóval teljesen megszűnt az egymással törődés és a segítőkészség.

Ugyanezt érzem a szomszédságban is. Elkezdődött a nélkülözés. Nincs nap, hogy nem sírok, olvasom ahol gyerekek vannak családok kérik a segítséget, mert nincs mit megegyenek, nincs munka, nincs pénz. A Caritast hívtam, azt mondták egyelőre nem tudnak élelmet hozni, mivel először a gyerekes családoknak kell juttassanak (ami számomra is természetes).

Egy otthoni ismerősömtől kaptam egy címet, ahol a külföldön élő és nehéz helyzetbe került román állampolgárok segítséget kérhetnek.

Állítólag jelezni lehet, milyen támogatásra van szükség: gyógyszerekre vagy élelmiszerekre, anyagi támogatásra, szállásra, munkahelyre stb. Jó lenne, ha nem kényszerülnék erre, de gondolkodom, hogy hozzájuk fordulok.

Érzem az embertársaimon, hogy egyre jobban el van mindenki a maga gondolataival és egyre jobban érzem a félelmet rajtuk is. Mi lesz velünk?

Bármilyen erős a hitem és erős nőnek tartom magam, de érzem, hogy

kezdem elveszteni a reményt és lassan már azt sem tudom mihez kezdjek, kihez forduljak, kivel beszéljek, mert az is segítene ha valakivel elbeszélgetnék. Mindenkinek meg van a maga baja, így ez sem lehetséges.

Az internetes, telefonos beszélgetések is jók, de mégsem tud olyan mély, igazi lenni, mint egy személyes, valódi.
És még el kell mondjam, amióta a naplójegyzeteimet írom, és ezek megjelennek a Székelyhonon sokan naponta rám írnak, régi ismerősök és olyanok is, akik az írásaim miatt kerestek meg. Érdeklődnek, hogy hogy vagyok.

Jó érzés, köszönöm mindenkinek.

Katona Era, Olaszország