Voltunk, vagyunk és leszünk!

1920. június 4-én a Párizs melletti versailles-i kastély parkjában található Nagy-Trianon-palotában Magyarországot rákényszerítették egy olyan békeszerződésnek hazudott diktátum aláírására, melynek következtében elveszítette területének 71,5 (232.448 km²) és lakosságának 63,5%-át (13.271.370 fő). Ráadásul a magyar küldöttség nem vehetett részt a döntést előkészítő tárgyalásokon, így a történelmi igazságot sem tárhatta a sorsáról határozó nagyhatalmak képviselői elé. Egy olyan ítélet született tehát, mely csak az ország területére és kincseire áhítozó román, cseh, szlovák és szerb álláspontot vette figyelembe. Ennek alapját viszont, amint egyébként később kiderült, elferdített történelmi tények, meghamisított statisztikai adatok és valótlan helyzetjelentések képezték.
A minket Trianonban ért gazság mértékének érzékeltetése végett az alábbiakban két akkori döntéshozó utólagos nyilatkozatából idézünk. David Lloyd George brit miniszterelnök (1916–1922), London, 1928. október 4.: „A teljes okmány- és adattár, amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát, amelyek végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt.” Francesco Nitti olasz miniszterelnök (1919–1920), Róma, 1924. szeptember: „Egyetlen néppel sem bántak el gonoszabbul, mint a magyar néppel, egyetlen országot sem kínoztak meg, marcangoltak szét és raboltak ki jobban. Magyarország népének felosztása a modern civilizáció egyik legszégyenteljesebb lapja.”
A ránk vonatkozó és a mai napig érvényes bukaresti álláspontot pedig Ion I. C. Brătianu (1867–1927), Románia ötszörös miniszterelnöke fogalmazta meg: „Nem nyughatunk addig, amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, amíg Magyarországban az életképességnek szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük.” A történtek és elhangzottak ellenére azonban még vagyunk, és hitünket, önbizalmunkat, valamint küldetéstudatunkat megőrizve az elkövetkező ezer esztendőben is leszünk!