Voloncs Attila regénye

Nagyszámú érdeklődő jelenlétében mutatták be Voloncs Attila Virágok esztendeje című történelmi regényét kedd délután a Vigadó Művelődési Ház dísztermében. A regény születéséről, illetve annak cselekményéről és hátteréről Deák Ferenc magyartanár beszélgetett a fiatal íróval.
Bevezetőjében Deák Ferenc – aki egyébként a szerző osztályfőnöke is volt – elmondta, Attila mérhetetlen gyűjtőszenvedéllyel és hatalmas irodalom iránti alázattal rendelkezik, ugyanakkor nagy a teherbírása és olvasói edzettsége is, hiszen a magyar, a világ- és a posztmodern kortárs irodalomban egyaránt otthonosan mozog, és az olvasott szövegeket be is építi műveibe. A könyv egyfajta beavatástörténet, hiszen főszereplője beavatási próbatételek előtt áll, el kell indulnia otthonról, és egy teljesen új, ismeretlen környezetben kell helytállnia, kerete pedig egy utazástörténet.
Voloncs Attila úgy véli, bármennyire is próbálja hangsúlyozni azt, hogy a regény főszereplője, Varga Árpád fiktív karakter, nem tudja teljesen elhatárolni önmagától. A 15 éves kézdivásárhelyi fiú édesapja székely orvos, anyja szász arisztokrata családból származik, és van egy bátyja, aki bevallottan kommunista eszméket vall. Ez utóbbi elviszi magával Budapestre, és ott 1918 végétől 1920-ig átél mindent, amit abban a zavaros és nagyon sűrített történelmi korszakban történik. A fiú akarva-akaratlanul sok politikai propagandával és azok agresszív megnyilvánulásaival találkozik, melyek közül a legjelentősebb a kommunizmus, de megjelennek a liberális, szabadkőműves társaságok, illetve a zsidó téma is állandóan visszatérő elem.
Folyamatosan érezhetők a társadalmi rétegek közötti ellentétek, de Voloncs Attila úgy írta meg a regényt, hogy abban nincsenek tettesek és áldozatok, vagy ha vannak is, akkor azoknak az emberi gyengeségei is megmutatkoznak. Az eszmék és ideológiák mellett a különböző nációk sorskérdése is hangsúlyozva van a regényben, hiszen a tettesek és áldozatok megítélése a századok múlásával és a hatalmi pozíciók alakulásával változhat. A szerző elmondta, nem mond ítéletet, nem foglal állást senki mellett, de úgy véli, a problémákról beszélni kell, fel kell tárni azokat.
Olvasói élményei és ezeknek a regény struktúrájára, narrációjára gyakorolt hatása kapcsán Attila elsősorban Závada Pált említette meg, akitől elsőként kért véleményt a szövegről, de Nádas Péter, Umberto Eco és Vladimir Nabokov is közel állnak hozzá. Elmondta, mostani szemmel már sok helyen átírná a regényt, de mivel a narráció a főszereplő elmesélésre van felfűzve, úgy a legautentikusabb a történet, ha tényleg egy 15-16 éves fiú gondolkodásmódját tükrözi.
A regény címéről megtudtuk, a múltban minden rendszer, minden diktatúra egy virágot választott jelképének, ezért Attila úgy gondolta, a Virágok esztendeje címmel metaforikusan ki tud fejezni minden olyan kort, amin átível a regény. A beszélgetés végén a közönség kérdéseire válaszolt, majd dedikálással zárult a könyvbemutató.

Farkas Áron