Víz, természet, szokások

Pénteken Erdővidék Múzeumában, a Kalendárium rendezvénysorozat keretében Barabás Ildikó biológiatanár tartott előadást a víz világnapja alkalmából, utána pedig a bibarcfalvi Tordai Sándor vezette be a jelenlevőket a gyümölcsfaoltás tudományába, ezáltal a Gyümölcsoltó Boldogasszony napjával kapcsolatos kerti teendőkre is hangolva a figyelmet.

A jó hangulatú est során elsőként Egyed Emőke, a baróti Zöld Ifjak Környezetvédő Egyesület elnöke szólt a közönséghez, a víznek a mindennapi éle­tünkben betöltött jelentőségét ecsetelve, és szemléltetve a víz természetbeli körforgását, mely nélkül az élet a Földön elképzelhetetlen lenne. Átvéve a szót, Barabás Ildikó többek között kitért arra, hogy a víz nagy körforgásába a maguk módján a növények is bekapcsolódnak, hiszen a talajból vizet vesznek fel, azt felhasználják, majd mintegy 98%-át elpárologtatják, ami ily módon utóbb ismét visszakerül a talajba. Érdekes előadásában megemlítette, hogy a napraforgó és a kukorica tartják a rekordot a rajtuk átáramló vízmennyiség tekintetében – egy tenyészidő alatt ez a két növény esetében mintegy 200 liter. Ábrákon pedig azt mutatta be, hogyan is néznek ki a növényekben a vizet szállító „edények”, melyeket az arra kíváncsiak mikroszkóp segítségével is szemügyre vehettek.

Hoffmann Edit, a múzeum munkatársa, az est házigazdája ezután Gyümölcsoltó Boldogasszony napjának jelentőségéről beszélt, kis cetliket osztott szét a jelenlevőknek, melyekről mindenki felolvashatott egy-egy, ehhez a naphoz fűződő régi szokást, hiedelmet. Göcsejben (Magyarország nyugati részén) például azt tartották, hogy a frissen oltott fát nem szabad levágni vagy letörni, mert vér folyik belőle. Aki mégis ilyet tesz, az megvakul, halála után pedig elkárhozik. Máshol a gyümölcsfákról ilyenkor levágott gallyat eltüzelték, ezzel akadályozva meg a fák elférgesedését, a moldvai csángók pedig ezen a napon kivágással „fenyegették” meg a terméketlen gyümölcsfákat, melyek aztán a fenyegetés hatására állítólag bő termést hoztak abban az évben.

Ám, mint azt a nap neve is mutatja, ilyenkor mégiscsak a gyümölcsfák beoltása volt a legfontosabb teendő a kertekben, mint ahogy ma is az. Tordai Sándor nagy szakértelemmel mutatta be, hogyan kell elvégezni a hasítékolt oltást, aztán az egyszerű párosítást, a héj alá oltást, majd a szemzést. Több gyakorlati tanáccsal is szolgált. Mint mondta, a gyümölcsfák oltásának módszereit érdemes elsajátítani, hiszen aki megtanul oltani, annak olyan gyümölcsfája lehet, amilyent ő szeretne, de aki a piacról vásárol gyümölcsfát, azt meglepetés érheti – ugyanis gyakran valami egészen mást terem, mint amire a gazda számított.