Visszaállamosítás zajlik

A román állam intézményei és szervei tudatosan gáncsolják a történelmi magyar egyházak, illetve nemesi családok vagyo­ná­nak a visszaszolgáltatását – derült ki szombaton Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Fancsali Ernő által ebben a témában levezényelt beszélgetésén.
Komáromi Attila, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség jogi képviselője számadatok felsorolásával érzékeltette az ingatlan-visszaszolgáltatás jelenlegi állását. A római katolikus egyház által visszaigényelt 476 államosított ingatlan közül eddig csak 260 sorsáról döntött az illetékes bizottság: 136 esetben természetbeli visszaszolgáltatást, 24-ben kárpótlást ítéltek meg, 91 kérést elutasítottak, két kérést a beadói visszavontak, és szintén két esetben azokat a helyi tulajdonmegállapító bizottságokhoz irányították át.
Az Erdélyi Református Egyházkerület jogi képviseletét ellátó Veress Emőd rámutatott, hogy 2008-ig a kelleténél ugyan lassabb ütemben, de aránylag jól működött a visszaszolgáltatás. Fordulatot a Székely Mikó Kollégium esete hozott, amelyet a visszaszolgáltatása után újból államosítottak. Ettől kezdve 2015 őszéig egyetlen kérelmet sem bíráltak el, majd miután a bizottság újból dolgozni kezdett, minden egyes kérést elutasított.
Az egykori tulajdonosokra nézve kedvezőtlen döntések jogi alapját firtató kérdésekre adott válaszából Veress Emődtől megtudtuk, minderre az egykori telekkönyvezési módszerek szolgáltattak ürügyet. Ezek alapján ugyanis nem csak a tulajdonos kiléte került rögzítésre, hanem az ingatlan rendeltetése is. Egyszerre jelezte tehát, hogy az kié, annak melyik intézményéhez tartozik, milyen célból. Például az ev. ref. Székely Mikó Kollégium telekkönyvi bejegyzésének első része az ingatlan tulajdonosára, míg a második az ingatlan működésére utal, az épületet tehát csak oktatásra lehetett használni. Ezek az intézmények viszont annak idején nem rendelkeztek jogi személyiséggel, hanem az adott egyház önálló adminisztrációt működtető, autonóm szervezeti egységei voltak. Az utólagos félreértelmezések elkerülése végett azonban a tulajdonjogukat már az I. világháború előtt tisztázták, amit az okiratok tanúsága szerint a román állam is elismert az impériumváltást követően.
A Magyar Unitárius Egyház fejlesztési tanácsadója, Szabó László jelezte, a magyar érdekeltségű ingatlanok rablása már 1918 után elkezdődött, vagyis a kisemmizésünk 100 éve zajlik, és eszük ágában sincs ezt a folyamatot visszafordítani. Ennek megfelelően a visszaszolgáltatási törvények is csak a NATO- és EU-csatlakozás kényszeréből születtek meg, és amint Románia kiszabadult külföld nyomása alól, központilag leállították az addig is vonakodva történt alkalmazásukat. Ezt a különböző ítélőtáblák még formailag is teljesen megegyező határozatai bizonyítják.
A visszaszolgáltatásban érintett nemesi családok egyikének képviselője, Bánffy Farkas szerint az elrabolt vagyon visszaszerzését nemzetpolitikai kérdésként kell kezelni, hiszen a volt tulajdonosok mindig szerepet vállaltak és ezután is vállalnának a kultúra, egyház, az oktatás támogatásában. Éppen ezért „minden jogi lépcsőt meg kell mászni, és ki kell vinni nemzetközi szintre az ügyet”.

Bedő Zoltán