Veszélyben a tudatlanok!

Böngészem, szerintem elég figyelmesen, az oltással kapcsolatos tudnivalókat, illetve az ezzel kapcsolatosan kibocsátandó igazolvány, elektronikus kártya, kód és egyebek igénylésének eljárását, de sehogy nem tudok kiigazodni. Már maga az a tény, hogy eljutottunk végre az oltozkodásig – jaj, milyen csúnya magyar szó, azt hiszem, magyarországi egészségügyi szakemberek találmánya! –, az önmagában felér egy hajdani várostrommal. Azaz a fenyegetőzés, a felkészülés, végre a ráhangolódás sok időt és energiát követelt, de ezek mellett egyenesen szellemi kínzásnak tűnik, ahogyan végig kell járni azt az utat, amely végül elvezet annak az igazolványnak, kártyának, kódnak a megszerzéséhez, amely nélkül valószínűleg ki sem mozdulhatunk majd otthonról. A karantén is súlyos büntetés volt sokak számára, de ha tényleg komolyan veszik majd a kártyanélküliség okozta gondokat, akkor nagyon sokan gubbaszthatunk otthon, igazolvánnyal a zsebünkben. Mert egyszerűen járhatatlan az okiratig vezető ösvény azok számára, akiknek mindezidáig még nem sikerült tökéletesíteniük világhálós tudományukat.

Mondom, ez a riasztgatás egyelőre nem tűnik komolynak, de ha például meg akarjuk szerezni a magyar honpolgárságunkat igazoló névjegykártya alapján a magyar személyi igazolványt, minden kedvünk elmegy az utánajárástól. Bízom abban, az Európai Uniónak is lesz annyi esze, hogy az átjárhatóság elől elhárítsa a sok-sok akadályt, ha már egyáltalán szóba kerülhet a szabad mozgás lehetősége. Ha ugyanis a szerintem mesterségesen gerjesztett akadályok életbe lépnek, még inkább kudarcba fullad minden vándorlási, látogatási, üdülési kedv. S ami nem fuccsolt be eddig, megteszi ezután. Akkor majd őrizgethetjük a kiváltott és ki nem váltott oltási igazolványokat, okmányokat, kódokat, kártyákat.

Persze, ebben az esetben is a legveszélyeztetettebb helyzetben a tudatlanok vannak, azok, akiknek nincs világhálós kapcsolatrendszerük, nincs úgynevezett digitális jártasságuk, nincs pénzük, hogy utazgassanak papírokkal a kezükben, nincs olyan ismerősük és ismeretségük, s egyáltalán nincs kedvük mindezt végigcsinálni. Helyben rostokolnak továbbra is az idősek, a szegények, az elesettek, az utazni vágyók, de álmaikat soha megvalósítani nem tudók, akiknek kicsinyke javait éppen most sodorja el az árvíz…