Véres tőrök és liliom

Tanulságos lehet a kerek évfordulók áttekintése. Az enciklopédiák érthető módon a fejlettebb nyugati világ eseményeiről értekeznek, mellettük a mi történéseink Hamupipőke-kuckóba szorulnak. Sebaj. Úgy látom, magasabb civilizáció nem feltétlenül jelent több emberséget, sőt. Lenézzük az írástudatlan éhenkórászt, aki egy darab kenyérért lebunkózza szomszédját, de tessék megmondani, a halálos fegyvereket tervező stanfordi vagy moszkvai kétdiplomás, nyakkendős mérnök mennyivel áll a kisszerű gyilkos fölött? Íme, két évfordulós példa.

450 évvel ezelőtt, 1472-ben volt ama hírhedt Szent Bertalan-éjszakája. Párizsban főleg, de vidéken is augusztus 23-án elszabadult a pokol. Az úgynevezett hugenották – protestánsok – nyugodtan aludtak, bízván a király becsületszavában. Ám a vallási türelemrendeletet megszüntetve, őfelsége ráeresztette a szerencsétlenekre a véreskezű gyilkosokat. Sok ezer férfit, asszonyt, gyereket utcára hurcoltak és kegyetlenül lemészároltak. El tudja képzelni az olvasó, hogy az események hallatára a pápa Te Deumot celebrált? Hogy Rómában ágyúkból díszlövések üdvözölték az ember efféle állattá alacsonyodását?

Ugyanabban az évben hunyt el a mi kis Erdélyországunkban is tevékeny Mélius Juhász Péter. Mifelénk is javában zajlottak a kemény, lendületes, sokszor kíméletlen hitviták. Péter bátyó, aki huszonéves korára már egyházszervező püspökké tornászta fel magát, nem vonta ki magát a disputákból, sőt. De az itteni csetepaték általában megmaradtak a személyes ellentétek és mindenképpen a szavak szintjén, nem kaszabolták le őseink egymást egy teológiai homousion/homoiusion ürügyén, mint zseniális Madáchunk jeleníti meg a Tragédiájában.

És Mélius Juhász Péter megszerkesztette a magyarság első füveskönyvét, a mintegy 2000 növény magyar, német és latin nevét, illetve tulajdonságait és gyógyhasznát felsoroló Herbariumot, mert a steril vitákon túl a tudás, a műveltség emeli fel az embert. Egy Jonathan Swift-mondás jut eszembe: „Az az ember, aki két búzakalászt vagy akár csak két szál füvet is tud növeszteni ott, ahol eddig csak egy nőtt ki a földből, nagyobb dicséretet érdemel az emberiségtől, és mérhetetlenül értékesebb szolgálatot tett a hazának, mint a politikusok minden fajzata együttvéve.”