Véget ért egy álom

Támogatás hiányában a felszámolás sorsára jutott a Kézdivásárhelyi SE A-osztályos női kézilabdacsapata, amely tegnap hivatalosan is visszalépett a pontvadászatból. A csapatot életre hívó Jakabos István edző és Imreh Zsombor menedzser felfoghatatlannak és méltatlannak tartja, hogy a városvezetés mellőzte törekvéseiket.

– Ha a városvezetés részéről nincs hajlandóság és akarat arra, hogy a kézilabdát támogassa, akkor nincs miről beszéljünk. Tavaly az odavágó-sorozatot a támogatóinknak köszönhetően tudtuk végigvinni, akiktől, év eleje lévén, jelenleg nem várhatunk el nagyobb összeget. Tavaly kénytelenek voltunk sokat kalapozni, amíg összegyűlt a kellő összeg, de nem magunknak kértünk, hanem a gyerekeknek, azért, hogy lehetőséget adjunk a helybéli fiataloknak az itthoni boldogulásra. Voltak, akik mellénk álltak (Zarah, New Fashion, Nexxon, Garo, Toro Impex, Transintex, Secuiana), és sajnos olyanok is, akiknek, bár lett volna rá lehetőségük, nem tették – sorolta csalódottan Imreh Zsombor, hozzátéve, hogy így év elején csak a helyi önkormányzat segítségében bíztak, de a városvezetés pénzhiányra hivatkozva elutasította kérésüket.
A KSE kézilabdázói a tavalyi második félévi sportpályázatok elbírálásakor 14.150 lejt kaptak a városkasszából, ebből az összegből Imreh szerint 7750 lejt teremdíjként fizettek vissza az önkormányzatnak.
Jakabos István edző elmondása szerint „mélységesen megviselték” a történtek, számára a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy miután összegyűjtötte a helyi tehetségeket, közölnie kell velük, hogy nem tartanak igényt a munkájukra.
– Temetjük a megyei kézilabdát, amely egykor számtalan kiválóságot termelt a sportéletnek, pár évtizeddel ezelőtt mind a női, mind a férfiválogatottba delegáltunk játékosokat, elég, ha csak Török Edit, Török Mari, Kopacz Doina vagy épp Kicsid Gábor nevét említem. Az egész akkor kezdődött, amikor a Sepsi–SIC se szó, se beszéd felszámolta a kézilabda-szakosztályát, mi pedig Imreh barátommal nem akartuk veszni hagyni ezeket a lányokat. Nekifogtunk a szervezésnek, sok nehézségbe ütköztünk, keretgondjaink voltak, de végül sikerült végigvinni az odavágót, egy meccsről sem hiányoztunk, akkor sem, ha hét emberrel tudtunk elutazni, mert a jövőre gondoltunk – fogalmazott Jakabos.
Kihangsúlyozta, a női kézilabda a legeredményesebb csapatsportágnak számít az országban.
– Nem szeretnék más sportágak ellen beszélni, de az lenne az igazságos, ha mindenkinek megadnánk a jogot. Nem tartom normálisnak, hogy elköltsünk másfélmillió eurót öt színesbőrű nőre, és a mieink, akiknek a szüleik adót fizetnek, menjenek oda, ahová akarnak. „Rátok nincs szükségünk, nekünk ti nem kellettek, van pénzünk, és hozunk idegeneket!” Csak üres duma, hogy tartsuk itthon a fiatalokat! – fejtette ki az edző, aki szerint a folytonosság hiánya miatt az utánpótlás-nevelés is okafogyottá válik.
Az első idényt a csapatépítés jegyében képzelték el, de már megegyeztek az élvonalbeli és külföldi tapasztalattal rendelkező Szabó Gabriellával és Tamás Rékával, akik Jakabos szerint nyártól hazatértek volna. Két tapasztalt játékos, Georgeta Bucin és Stângu Carola is csatlakozott volna a napokban, ám mindez már okafogyottá vált.