Válaszúton a Jobbik?

Nem lett tisztább a kép a Jobbik szombati kongresszusa után. Annyit tudunk, hogy a küldöttek nagy többsége megszavazta a pártstruktúra módosítását, melynek eredményeképpen az elnök mellett elnökhelyettes is áll majd a párt élén, továbbá megtartotta az elnöki vétó intézményét, amivel 2016-ban Vona Gábor megakadályozta, hogy Novák Előd, Apáti István és Szávay István indulhasson egyáltalán az alelnöki posztért.

A Jobbikban a belső küzdelem a jelek szerint Toroczkai László valamint a Sneider–Gyöngyösi páros között fog eldőlni, már amennyiben Toroczkai Lászlónak ellenszélben sikerül kellő számú jelölést – az alapszervezetek 20%-ának támogatását – megszerezni.

Sokan úgy vélik a nemzeti oldalon, beleértve a Jobbik egykori támogatóit is, hogy teljesen mindegy, hogy ki nyeri az elnökválasztást, a párt mélyebbre nem süllyedhet annál, mint hogy két ízben is együtt tüntetett a nemzetellenes ellenzékkel a frissen, nagy részvétel mellett, nagy többséggel megválasztott legitim kormány ellen, s a tömegben együtt menetelt többek között Gyurcsány Ferenc és Toroczkai László.

Holott ez így, ebben a formában, nem biztos, hogy így van. Nem mellékes a küzdelem végkimenetele.

Tetszik, vagy nem tetszik, a Jobbik jelenlegi, eszmeileg-ideológiailag zűrös, eredeti programjának és célkitűzéseinek fittyet hányó, meghatározhatatlan értékekre támaszkodó politikájának dacára tényező marad a továbbiakban is. És egyáltalán nem mindegy, hogy olyan ember vezeti-e a szavazók egy ötödének támogatását élvező pártot, aki valamennyire is ad a nemzeti látszatra, mint Toroczkai, aki nem állt bele derékig a kormány rágalmazásába, aki több esetben is különvéleményt képviselt a Jobbik hivatalos politikájához képest, mely minden volt, csak nemzeti nem. Vagy pedig az ügyet eláruló, a nemzeti oldalon magyart magyar ellen fordító, elvtelen Vona emberei.

Más kérdés, hogy a meccs nagyjából le van játszva. A Vona-szárny kezében van szinte minden adu, a Jobbik középgárdájának (kontra)szelektálását ők végezték el az utóbbi négy évben. Ők gondoskodni fognak arról, hogy a küldöttgyűlésen elsöprő többségben legyenek azok, akik az ő politikájukat támogatják.  

A legvalószínűbb forgatókönyv tehát az, hogy folytatódik a Jobbik közeledése a nemzetellenes baloldalhoz, Brüsszelhez és a globális háttérhatalomhoz, csak nem Vonával, hanem a Sneider–Gyöngyösi párossal az élen.