Vadállatok és gazemberek

Ez az első könnyek között íródó jegyzetem. Nem is vagyok méltó szerzőjének neveztetni, csak dióhéjban összefoglalok egy hosszú üzenetet, Amerikából írt egy hölgy. A megboldogult férjéről.

Nevezzük Bélának. Osztálytársam volt az elemiben két évig. Mélyszegénységben élő özvegy édesanyja módosabb marosvásárhelyi nagybácsihoz küldte iskoláztatni. (A módosabb nagybácsi úgy tizenkét négyzetméteres szoba-konyhában lakott egy bérházban). Nagy olvasók, Béla és én elképzeltük, miként élnénk hajótöröttként egy Jules Verne-féle lakatlan szigeten. Vadállatok között ügyesen szép, békés otthont teremtve.

Katonáéknál a kiképzés során elég súlyosan megsérült, a tisztek, az ügyet eltusolván, elintézték leszerelését és beszerelését egy jól fizetett irodai munkahelyre. Megnősült, jött a baba. Egy munkatársa meghívta szülinapjára. Béla furcsállotta, hogy a meghívottak nem nagyon isznak, csak őt kínálgatják és lelépnek, viszont egy csinos szomszédasszony belép. Egy hét múlva a kedves szülinapozó munkatárs elé tett néhány fényképet róla és a szomszédasszonyról, valamint valami állítólagos, a pénztárcájában talált valutáról. Vagy családi botrány plusz börtön, vagy besúg. Rábólintott, besúg. Kínosan igyekezett senkinek nem ártani, de megfenyegették, jelentsen „komoly” dolgokat. Kitalált egy történetet egy idősebb, megbecsült mérnökről, hogy az politikai vicceket mondott, gondolta, annak csak nem lesz következménye. A mérnököt behívták a szekura, a félénk, magányos szerencsétlen ember a folyosón összeesett, szívroham, kész.

Béla lenyelt egy csomó gyógyszert, túlélte. Pszichiátriai kezelés, hónapokon át senkihez egy szót nem szólt, családja, barátai nem értették, mi lelte. Aztán eltűnt nyomtalanul, a rendszerváltás előtt nem sokkal. A kilencvenes évek derekán jelentkezett egy nyugati országból, kihívta a családját. Alkalmi munkából élt, ugyanúgy, szinté némán. Majd egy második csomó gyógyszer hatékonyabbnak bizonyult. Felesége levelet talált a zsebében. Istenhitemet elveszítettem már rég, de valakinek el kell mondanom, profán gyónásként. A jelentéseket, a mérnököt, mindent. Neked, asszonyom, és régi osztálytársamnak, akivel egy szigeten szerettem volna élni. Akár vadállatok, de nem aljas gazemberek között.