Ünnepek ünnepe a magyar irodalomban

Örvendetes, hogy mai vendégünk elfogadta a meghívásunkat és megosztja velünk a karácsonnyal kapcsolatos olvasmányos élményeit. Ő ugyanis nem csak irodalmunk szakavatott ismerője, hanem egyházi tisztségviselő is – fogalmazott köszöntő beszédében Szonda Szabolcs könyvtárigazgató.

„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható” – indított Kosztolányi Dezső megható vallomásával az előadó, ezzel mintegy meghatározván mondandója kereteit és érzelmi hátterét.

Dr. Nagy Éva véleménye és meggyőződése szerint a karácsony Isten irántunk érzett szeretetének az ünnepe, hiszen ennek kinyilvánításaként jelent meg a Földön emberi testet öltvén az Ő fia, hogy magára vegye az emberiség bűneit. A Megváltó születésének emléknapja tehát, az öröm és békesség, a család és gyermekek, az otthon és szülőföld ünnepe, bár ez utóbbi tölteteire a Bibliában nincs utalás. Így nem véletlenül nevezi Assisi Szent Ferenc az ünnepek ünnepének. És annak ellenére, hogy hagyományosan a keresztény ünnepkörhöz tartozik, a szeretet ünnepeként a más hitűek közül is sokan megülik. A rá való felkészülés és várakozás adventi időszakát a magyar nyelv Úrjövetnek is nevezi.

„A szépirodalom különleges érzékenységgel énekli meg mind az angyali üdvözletet, mind karácsony éjszakájának csodáját: József aggódó fáradozását, Mária könnyes örömét, a pásztorok naiv jámborságát, a napkeleti bölcsek illő ajándékait. Ezt kellene minden embernek átvennie, hogy el ne vesszen. Isten szeretetének a megismerése ugyanis megváltoztatja a szívet, és ezt a szeretetet adhatjuk tovább családtagjaink és embertársaink felé, az év minden napján” – fogalmazott az előadó.

Advent időszakában a római katolikusok által roráténak nevezett hajnali misék különleges hangulatot nyújtanak a decemberi virradatoknak. Gárdonyi Géza erről így ír a falusi emberek és gyerekek kora reggeli buzgóságát idéző, Rorate című, tanítói tevékenysége ideje alatt született novellájában. „Még sötét van, mikor már harangoznak a rorátéra. Hideg decemberi sötétség ez, csak alig áttetsző. Férfiak, asszonyok fekete árnyékokként mozognak benne a templom felé.” Juhász Gyula a líra hangján közvetíti az előbbi hangulatot. Azonos című gyönyörű versében a hajnal derengése és a boldog betlehemi várakozás egyaránt kifejezésre jut. „A kéklő félhomályban/ Az örökmécs ragyog,/ Mosolygón álmodoznak/ A barokk angyalok.”

Idézetek hangzottak még el többek között Dsida Jenő gyermeki örömet kifejező, Itt van a szép karácsony, a karácsonyt otthoni szép emlékként őrző Ady Endre, Kis, karácsonyi ének és Karácsony, valamint Babits Mihály, számos kérdést felvető, Karácsonyi ének című verséből.