Udvarhelyen jártunk

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Péter Sándor

2022. február 01., 00:082022. február 01., 00:08

Az anyamegye fővárosa nincs a világ végén, két óránál nem is kell több idő, hogy odaérjünk, s a rendezvény kezdetéig maradt lehetőség körbenyargalászni a központban. Arra nem vállalkozom, hogy hegyéről tövire leírjam, mit lehet ott látni a Vasszékelytől az erdélyi fejedelmekig, de annyit könnyen meg lehet állapítani, hogy azért Udvarhely megmaradt, ami volt, azaz a valamikori székfőváros nem kopott meg, nem csonkították meg, nem kerítették a gyönyörű központi parkot körbe bankokkal és egyéb intézményekkel. Ezeknek helyét máshol jelölték meg, ahol aztán ezek tőszomszédságában égre meredtek más rendeltetésű létesítmények.

Mi a legemberibb, idegen szóval leghumánusabb létesítmény, a városi könyvtár földszinti termébe lépünk be, ennek falára került fel annak a kiállításnak az anyaga, amelyet már láttak Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen, Brassóban az érdeklődők, s amely Ady Endre elhunytának századik évfordulójára állt össze. Említésre méltó, hogy a háromszéki, szentgyörgyi öntevékeny képzőművészek megyei szövetsége érdekes témával rukkolt ki: hadd válasszon ki-ki egy Ady-verset, s azt, annak szellemiségét próbálja megörökíteni.

Én már leírtam, el is mondtam, hogy mindannyiunk nagy meglepetésére, akik értő vagy kevésbé értő szándékkal, de nagy kíváncsisággal léptünk a tárlat darabjai elé, meglepődve állapítottuk meg, hogy bizony hiányoznak szinte teljességgel azok a költemények, amelyeket iskolában szoktak tanítani, szavaltatni. Azaz hiányoznak a közismertebb alkotások, s helyükbe léptek ez alkalommal a csendesebb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb Adyt idéző gyöngyszemek.

Annak idején megírtuk, hogy itthon aránylag nagy népszerűségnek örvendtek a kiállítók és a kiállított művek, a legélménydúsabb esemény a brassói volt. Persze, a sikerhez az is hozzájárult, hogy mintegy alátámaszként szavalatok és énekszámok is elhangzottak, a szavaló informatikus-mérnök, az énekes-zenész pedig unitárius lelkész. Ami kissé bántott: többen voltunk mi, vendégek, mint a helybeli képzőművészet-rajongók.