Tudományos áttörés: itt a második tünetmentes HIV-fertőzött

A nevét elhallgató "londoni páciensnél" olyan donorokból származó őssejt-transzplantációt alkalmaztak, amelynél az alanyok egy ritka genetikai mutációt hordoznak: a  CCR5-delta 32 néven ismert genetikai elváltozás ellenállóvá teszi őket a HIV-vírussal szemben. A londoni páciens 18 hónapja abbahagyta az antiretrovirális gyógyszerek szedését is, de a vizsgálatok szerint azóta sem lehet kimutatni a szervezetében a HIV nyomait. 

Ravindra Gupta, a tanulmány vezető szerzője, a University College London professzora a kezelésről elmondta, hogy azzal, hogy a második betegnél is tünetmentességet okozott a kezelés, azt bizonyították, hogy a berlini páciensként emlegetett első beteg kezelésének sikere nem a véletlen műve, hanem valóban a beavatkozás hatására lett tünetmentes. Kiemelte, hogy ez a beavatkozás nem jelent megoldást minden betegnek, viszont segít új kezelési stratégiák kidolgozásában. A kollégái pedig folyamatosan ellenőrzik a férfi állapotát, mert még az orvosok sem mernek gyógyulásról beszélni, csak tünetmentességről. 

Évente körülbelül egymillió ember hal meg a HIV-vírus szövődményeibe annak ellenére, hogy az  ugyan nem gyógyítható, de az egész életen át szedett antiretrovirális gyógyszerekkel kezelhető.

A londoni páciens 2003-ban lett HIV-fertőzött, 2012-ben kezdte meg az antiretrovirális terápiát. Később Hodgkin-kórt, a nyirokcsomókat érintő daganatos megbetegedést is diagnosztizáltak nála. A kemoterápia után őssejt-transzplantáción esett át 2016-ban, és további 16 hónapig folytatta az antiretrovirális terápiát, amit azért hagyott abba, hogy kiderüljön, valóban az őssejtes kezelés hatására sikerült-e elérni, hogy a véréből még a legérzékenyebb tesztekkel sem mutatható ki a HIV-1 vírus. 

A berlini páciens, Timothy Ray Brown esetében szintén antiretrovirális terápia közben derült ki, hogy krónikus myeloid leukémiája van, ő kétszer is kapott csontvelő-átültetést, olyan donortól, aki szintén a CCR5-delta 32 genetikai elváltozást hordozta, vagyis ellenálló a HIV-vírussal szemben. Évekkel később a vírus nyomai ugyan kimutathatóak voltak a vérében, de maga a vírus nem, vagyis őt a doktorok azóta is gyógyultként tartják számon.

A szakma bizakodó az újabb gyógyulás kapcsán, most már azt kell egészen pontosan megérteni, hogy a módszer miért működik néhány betegnél, másoknál pedig miért nem. Mindenesetre abban a tudomány egyetért, hogy egy nagy lépéssel közelebb kerültek ahhoz, hogy egy mindenkinél egyaránt hatásos gyógymódot fejlesszenek ki a közeljövőben. 

(Index)