Trianon hatása a sportra

„Az élsport az állami önállóság, azaz Trianon óta folyamatosan fontos, sőt már a kiegyezés után is ez lett az a terület, ahol megkülönböztethettük magunkat az osztrákoktól. Trianon után azonban pluszlökést kapott, azáltal, hogy átvehette a békeszerződésben zsugorításra kötelezett hadsereg bizonyos szerepeit” – mondta az Origónak dr. Szabó Lajos, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója.

Már az 1921-es testnevelési törvény beindította az iskolai testnevelést és a leventemozgalmat. A törvény arra kötelezte a vállalatokat, hogy sporttelepeket hozzanak létre, emellett előírta mindkét nem kötelező testedzését 12-től 21 éves korig. „Az lett a jelszó, hogy a sportban le kell győzni a kisantantot. Annyival magasabb szintű volt a magyar sportélet, hogy ez hamarosan sikerült is” – mondta a sporttörténész.

Mindebben lehetett némi szerepe a dacnak is, eközben ugyanis az első világháború vesztes országai amolyan sportblokád alá kerültek. A magyar sportolók nem utazhattak el az 1920-as antwerpeni olimpiára, sőt a németek még 1924-ben sem indulhattak. (Ebben jócskán benne volt a keze volt a belga labdarúgó-szövetség akkori elnökének, báró Édouard de Laveleye-nek. Neki feltehetően az volt a motivációja, hogy a dunai futballnemzetek akkortájt nagyon erősek voltak.)

„New Yorkban már 1846-ban rendeztek olyan baseballmeccset, ahol belépőjegyet szedtek, de lassan alakult át a rendszer: lettek hivatásos sportolók, rendezvény- és eseményszervezők, illetve maradtak a szabadidősportot űzök, akik fizettek a hobbijukért. Az 1930-as években jött az első nagy változás, amikor a kialakuló európai diktatúrák felfedezték, hogy a sport kiváló propagandaeszköz. Gondoljunk csak az 1936-os berlini olimpiára” – fogalmazott Dénes Ferenc sportközgazdász.

A Trianon utáni Magyarországon a sport a nemzet erejének bizonyítékává vált. „Akárcsak a délszláv államok esetében: ha egy közösség önálló lesz, a sportban találja meg a módját, hogy ezt kommunikálni tudja” – magyarázta Dénes. A második világháború után elsősorban a kelet-európai országok vették át ezt az örökséget, csak persze más előjellel. A hidegháború alatt született a szocialista blokkban a mondás, amely szerint „Minden egyes rúgott gól egy szög a kapitalizmus koporsójában.”

A sport annyira fontos volt a politikának, hogy az eredménykényszer sokszor az ideológiai szempontokat is felülírta. Aki jó volt, az versenyezhetett, még ha a származása nem is volt rendben. 1990 után aztán az élsport direkt politikai szerepe megszűnt Magyarországon és egész Kelet-Európában, mert nem volt már üzenete. Ugyanakkor, közösségszervező erőnek ugyanolyan jó maradt. Ehhez persze az is kellett, hogy a tévé eladhatóvá tette a sportok jó részét, még azokat is, amelyeknél ezt nem vártuk volna. „Ott van például az úszás, amely a víz alatti kamerákkal egyértelműen ráment a vizualitásra. Több lett benne a pénz, így a kedélyes olimpiai versengésből utazó cirkusszá vált” – mondta a sportközgazdász.