Továbbtanulás és kosarazás kéz a kézben

– Emlékszel még, milyen érzés volt, amikor megkaptad az első behívót a válogatottba?

– Kicsit ijesztő volt, hiszen még kicsi voltam, messze is volt. Azonban ketten voltunk Kézdiről, és eléggé rendben volt minden. A második alkalommal, amikor Rigába mentünk, akkor is fura volt kicsit, hiszen nem tudtam, mire számítsak. Ám akkor sem volt semmi gond, jól kijöttem a csapattársakkal.

– Legutóbb a nyáron Krajován rendezett Európa bajnokságon erősítetted az U20-as román válogatottat. A tornát hosszú edzőtáborozás előzte meg. Kicsit mesélnél erről?

– Eléggé bonyolult volt számomra, hiszen idén érettségiztem, emiatt egy nappal később érkeztem az edzőtáborba, hiszen számomra pluszban bejött a magyar érettségi. Ahogy megírtam a magyart, indultam is az edzőtáborba. Körülbelül egy hónapig voltunk ott, mi viszonylag hamar eltelt, hiszen mozgásban voltunk. Két hetet Târgovișten edzettünk, majd Törökországba mentünk barátságos mérkőzéseket játszani, az utolsó tíz napban meg már Krajován készültünk. Elég fárasztó volt, nehéz edzéseink voltak, viszont a csapat elviselhetőbbé tette mindezt. Jó közösségünk volt, számomra jól telt az az időszak.

– 5. helyen végeztetek az EB-n. Hogyan értékeled az elért eredményt?

– Alapból jó volt, hogy itthon rendezték a tornát, így több szurkolónk jelen lehetett és nagy segítség volt a meccseken, amikor hallottuk, hogy buzdítanak. A 2003-as korosztálynak ez volt az utolsó szereplése a junior válogatottban és ez is a minél jobb teljesítményre sarkallta a csapatot, közrejátszva abban, hogy eléggé szép eredményt értük el. Nem voltunk mindig a csúcson, mérkőzéseken is volt, hogy adott pillanatokban nagyon jól játszottunk, máskor meg rosszul. Úgy vélem, előrébb is végezhettünk volna, ám a negyeddöntőben a nagyon erős Németországot kaptuk. De mindent egybevetve, az ötödik helyezést jónak értékelem.

– Mi volt a torna előtt kitűzött cél?

– Szerintem minden csapat az első három helyre pályázik. Vélhetően az első két csapat jövőre feljut az A divízióba, szóval a feljutás lett volna a cél. Ez nem sikerült, de úgy gondolom, az, hogy az első nyolc között, az ötödik helyen végeztünk, nem rossz eredmény.

– Mit tartasz a válogatott legnagyobb erősségének?

– Az aggresszivitásunkat. Az edző erre ösztönzött, és már vagyunk annyira felnőttek, hogy megértjük, ez mennyire lényeges, mert nem volt magas játékosunk. Igazából egyetlen olyan játékosunk volt, aki a palánk alatt tudott érvényesülni, így a védekezésre koncentráltunk, arra, hogy minél több labdát szerezzünk, minél több ellentámadást tudjunk indítani, és szerintem a legtöbb meccset ezzel tudtunk a javunkra fordítani.

– Említetted, hogy mindig Kézdivásárhelyen játszottál. Hogyan értékeled a KSE által elért hetedik helyezést, illetve a saját teljesítményedet a múlt bajnokságban?

– Bejutottunk a felsőházba, ez volt az egyik célunk a szezon előtt. A másik a Román-kupa négyesdöntőjébe való bejutás volt, ami sajnos, nem jött össze. Úgy vélem, bár a bajnokságban is végezhettünk volna előrébb, eléggé jó szezont zártunk. Voltak hullámvölgyek, voltak sérülések, többek között tavasszal nekem is volt egy hónap kihagyásom (bokasérülés miatt – szerk.), ami kihatott a teljesítményemre, utána nehezebb volt „visszajönni”. Mindig van, ahová fejlődni, de úgy gondolom, elfogadható volt a múlt szezon.

– Idén is a KSE-nél folytatod. A közelgő szezonra milyen személyes célt tűztél ki?

– Legfőbb cél, hogy minél előrébb végezzünk a kupában és a bajnokságban egyaránt. Ami a személyes célokat illeti, szeretném, hogy játékosként minél többet fejlődjek, illetve minél többet tudjam segíteni a csapatot.

– Új edző érkezett és négy idegenlégiós is erősíti a csapatot az új szezonban, három frissen igazolt játékos, illetve a tavaly is Kézdivásárhelyen játszott Milica Mitrovic. A beszélgetést követően lesz az első edzés, mit vársz az edzőváltástól?

– Nagyon kíváncsi vagyok. Eddig volt egy megszokott ritmus, tudtuk, hogy vannak felépítve az edzések, a taktikát is ismertük, kíváncsi vagyok, milyen újdonságot hoz, miben változtat az új tréner. Kíváncsian várom az edzéseket.

– Korábban említetted, hogy idén érettségiztél, illetve, hogy soha nem akartad abbahagyni a kosárlabdázást. Hogyan tovább? Továbbtanulsz, kosarazol, netán mindkettő?

– Szeretnék egyetemre menni, viszont a kosarazást is szeretném belefértetni, most próbálom megtalálni, hogyan egyeztethetem össze a kettőt.

– Mit és hol tanulnál?

– Külföldön szeretnék továbbtanulni. Jelenleg a dietetika az, ami tervben van, azonban még nem döntöttem.

– Kosárlabdázóként mi a legfőbb célod?

– Mint minden játékosnak, hogy minél magasabb szinten játszhassak, mondjuk egy Eurokupás, esetleg Euroligás csapatban.

– Ha teljesülhetne egy kívánságod kosarazóként, mi lenne az?

– Hogy legyek magasabb. Nem panaszkodom, de néhány pluszcenti segítene.

– Mi az, amit egy játékos hozzátehet a tehetségéhez a töretlen fejlődés érdekében?

– Elsősorba figyeljen magára, a testére ami a táplálkozást és a mentális egészséget illeti. Ugyanígy a tudatos edzések, a pluszedzések és persze, a megfelelő időbeosztás, hogy mindez beleférjen, elengedhetetlen.

– Pluszedzés alatt mit értesz?

– A csapatedzéseken túl eljárni edzőterembe vagy külön edzeni labdával, akár dobóedzés, akár a technika javítása céljából.

– A játékoskarrier befejezését követően edzőként folytatnád?

– Nem látom magam edzőként, sem tornatanárként. Valahogy a sportnak ez a része annyira nem vonz.

Fotók: fiba.basketball