Történelmi tudathasadás

Foglalkoztat, írásban gondolkodtat a küldetéstudat, illetve a birodalomtudat fogalma, miközben a romániai magyarság jelenével és holnapjával foglalkozom. Hiányzik belőlem minden elfogultság a székelység javára, ugyanis ha lenne, eleve lemondanék a nem székely magyarok mindennapi sorskérdéseiről, életminőségének lázítmányairól ebben az országban.

A birodalomtudat, a küldetéstudat mintegy műveleti kényszer eredménye a jelenlegi Romániában. Ehhez természetesen szükség volt egy új nép- illetve nemzettörténelem megírására. Az államhatalmak történelmi jelenükben mindig is számon tartották a múltjuk dicsőségét. Gondolhatunk a közelebbi Nagy (Makedon) Sándorra (i.e. 356–323), de előtte élő több, birodalom- és kultúrateremtőkre is. A birodalmak népekből és kultúrákból álltak össze, maguk után hagyva a rájuk jellemző kultúrákat is. Egyszerűbb azt mondanom, hogy örököltek, uralkodva teremtettek. Ez bizonyosság, ugyanakkor egy percig sem nemesíthetem a rabló, pusztító hatalmakat.

A mesterségesen légbe puffasztott román „kiválasztottság” úgy parancsuralkodik, mint aki a beteljesítés csúcsán. Történészek, románok is, magyarok is riadtan veszik tudomásul a csupán száz éven belül uralkodó román diktatúrák műveleteit és azok romjait. Nevetséges ez a háttér az ókor és középkor említése után. Szánalmas viszont, hogy a szemlátomást ostorozó elszegényedés, valamint a birodalmi tudat építgetői szintén nagy hatalmak voltak, birodalomnak mondható a Szovjetunió is, sőt. Ez utóbbi, a kommunista szovjet maga parancsolta Romániának létrehozni a magyar autonómiát Székelyföldön; csak ezzel a feltétellel hagyta jóvá 1952-ben Románia új alkotmányát.

Percig se feledhetjük, akkor is miért vállalta a szolgaságot a történelemben mindig „csatlakozó” román nép és országa. Az elnyomást magunk is megtapasztaltuk török és osztrák uralom idején, ujjal sem bántom a román népet. A birodalmi tudat viszont aligha vezet jóra akkor, amikor egy nemzetrész, a magyarság kenyerét, földjét, történelmét szakítják el és szaggatják szerte a nép munkanapjain. Így mállik a birodalomtudat a román hatalom, a mostani és a leendő Románia birodalmi tudathasadásává.

Semmit nem akartunk megfejteni, ugyanis – nem kellett. Föl akartam viszont hívni a figyelmet, mennyi gazon burjánzik egy műanyag birodalom elhitetése, miközben kevés kenyerünk és létjogunk megy veszendőbe, egyre inkább. Elsorvadnak hatalmak, mindig is így volt e világi élet, egyszer fázott, másszor lánggal égett… (Vörösmarty: A vén cigány c. vers) Nem várhatja azonban egyetlen bukott vagy pályázó román kormány sem a mi támogatásunkat. Minden munkát vállalunk itt, itthon (?), ám a tisztesség és a szabadság sírásói sosem lehetünk. Sosem marad meg a román történelmi romantikából egy fénycsóva sem, ha annak nem az igazság, a jog és a szellem gyémántja.