Tolsztoj hódította meg

A fellebbezések után új sorrend alakult ki a Kovászna megyei érettségizők listáján, ahol az első helyet 9,72-es átlaggal Fazakas Réka vette át. A Mikes Kelemen Líceum reál szakos diákja magyar irodalomból kapott 9,1-es jegyét óvta meg, és 4 tizedpontos emeléssel lett a magyar tagozatosok legjobbika. Telefoninterjúnk azután készült, hogy háromórás sorban állás után Kolozsváron beiratkozott a magyar–orosz szakra.

– Miért volt olyan fontos fellebbezni, hiszen jó jegyed volt? Számoltál azzal, hogy akár le is vonhatják a jegyed?
– Az érettségi átlag az egyetemi felvételin 50%-ban számít, de nem ez volt az elsőrendű motivációm. Miután megírtam a magyar dolgozatom, úgy éreztem jól sikerült, de nem ezt tükrözte a jegy. Azt akartam kideríteni, hogy én rontottam-e el valamit, vagy a szubjektív osztályozás miatt van 9-esem. Tehát a magam megnyugtatása miatt cselekedtem, és ezért az se lett volna baj, ha kisebb jegyet kapok. A maximalista énem lépett, nem a kockázatvállaló.

– Miért éppen a magyar–orosz szakot választottad? Hogyan döntesz, amikor dönteni kell?
– Mérföldkő volt az életemben az Anna Karenina elolvasása. Ha addig csak ifjúsági irodalmat olvastam, utána már inkább szépirodalmat, és nagyon sokat orosz íróktól. A magyar irodalomból Kosztolányi Dezsőt szeretem leginkább és Az ember tragédiáját. A választott szakomat teatrológiával párosítom, ez fedi le legjobban érdeklődési körömet. Döntéseimben az motivál, hogy miből tudom a legtöbbet kihozni. Szerettem volna egy új nyelvet tanulni, angolul már tudok, az orosz irodalom iránti szeretetem volt a döntő.

– Gondoltál arra is, hogy utána esetleg hol helyezkednél el? Az anyagiak, a jó fizetés milyen súlyú feltétel?
– Nem gondoltam még arra, mi lesz egyetem után, de a fizikatanárom azt mondta, „az okos emberek megélnek”. Így tehát bízom a jövőben. A fizetés nem motivál, az informatika, közgazdaság biztosabb lenne ilyen szempontból, s ha ki is tudnám járni, élvezni nem tudnám. A tanári szakmától viszont kicsit félek, főleg a diákok hozzáállása miatt, mert úgy látom, egyre kevesebb dolog iránt érdeklődnek. Amit én nem értek, mert engem nagyon sok minden érdekel.

– Irodalom- és nyelvkedvelő létedre reálszakos voltál…
– Nyolcadikban még nem volt világos előttem, merre hajlok inkább. Úgy gondoltam, a természettudományok választása jó lesz, majd bármire lehetőséget ad. Most már tudom, hogy humán beállítottságú vagyok, de nem bántam meg, hogy reálszakra mentem, a gondolkodásomnak jót tett.

– Készen vagy a jövőre nézve is bevállalni a sok tanulást. Sosem volt unalmas, megterhelő ennyit tanulni?
– Szeretek tanulni, és addig vagyok boldog, amíg tanulni kell. Időnként unalmas volt a román meg a magyar – a nyelvészeti részére gondolok –, de ilyenkor úgy fogom fel, hogy a memóriámat tesztelem. Megkeresem a dolgok jó oldalát, a leckében azt, ami még érdekelhet. A magyar érettségi tétel nehézsége azonban úgy látom, visszahúzza, elkedvetleníti a többieket. Túl sokat kérnek, túl szigorúan pontoznak.

– Románul hogy tanultál meg ilyen jól?
– Csak írni tudok jól, mert írásban többször is megformálhatom a gondolataim. Viszont nagyon jó hallgató vagyok.